AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Egyéb tanulmányok - Tóth András: Toldy Ferenc és tudományos közéletünk 1849–1860. Adalékok az abszolutizmus korának művelődéstörténetéhez

igény fejlesztését, amikor feladatául tűzte ki a szaktudományoknak elsősorban természettudományos irányban való művelését, a német pedantizmustól mentes, a hazai viszonyokat ismertető olvasmányos szakkönyvek kiadását. Végül nem feledkezett meg az anyagiakról sem: figyelmeztette (persze hiába) a birtokososztályt, hogy ha pár százan tíz évre minden magyar tudományos könyv megvételére kötelezik magukat, biztosították a magyar tudományos élet fejlődését.

21 Toldy ezt a kissé naiv elképzelést is magáévá tette, azonban tett komolyabb, sikeresebb lépéseket is: kb. Fáy cikkével egyidőben körlevelet bocsátott ki a nagybirtokosok, főpapok, káptalanok címére, melyben adakozásra szólította fel őket az akadémiai székház építése és az alaptőke felemelése céljaira. A körlevél határozott hangú; befejezése élesen utal az „előjogok" kötelezettségeire az „élő jogok" megtartásával kapcsolatban.

22 1858 végére ért meg az Akadémia érdekében vívott küzdelem gyümölcse. Évtizedes szünet után ekkor nyílt meg az első tagválasztó nagygyűlés. Az eredményért — adott körülmények között — áldozatot is kellett hozni, súlyos áldozatot, melyet csupán az tesz érthetővé, hogy az érdekeltek az Akadémia fejlődését minden áron biztosítani óhajtották. Az osztrák kormányzat a birodalmi egyleti törvény alapján még 1854-ben vizsgálatra kérte fel az alapszabályokat. Az engedélyezés 1858 tavaszán érkezett meg. Az alapszabályok módosított szövegéből számos kisebb változtatás mellett nem volt szó a tudományoknak „magyar nyelven" való művelési kötelezettségéről. Az Akadémia igazgatóságának megbízásából a tiltakozó feliratot Deák, Eötvös, Prónay Albert és Toldy személyesen vitte fel az uralkodóhoz, aki azonban nem engedett álláspontjából. Széchenyi később végzetes következményekkel járó levelet intézett az igazgatósághoz, melyben az új alapszabályokat illetően kifejtette, hogy „ha nincs menekvés, s azokat parancsként el kell fogadni, vérző szívvel, de lepecsételhetetlen kedéllyel" elfogadja. Kilátásba helyezte azonban alapító adományának más hazai célra való fordítását. Desewffy Emil elnök nem tartotta opportunusnak e levél nyilvános, nagygyűlésen történő ismertetését. A szöveg azonban ennek ellenére sokezer másolatban forgott közkézen, mint az első önkényellenes megnyilatkozás. így vált a módosított alapszabály elfogadása nem csupán Széchenyi tragédiája kiindulópontjává, hanem politikai szempontból is élesztő, erjesztő erővé. 21 Fáy András: A tudományosság ügye hazánkban. = Magyar Sajtó 1857/19., 21., 22. sz. 22 MTA Irattár 1857/66. sz. „Vesztettünk előjogokat, de ezekből is még bírjuk azt az egyet és a legszebbet: előljárni mindenütt, hol a hazáért tenni és a nemzetet emelni kell! És valamíg ezzel élni fogunk, élő jogunk leend mindenkoron." — A székházépítés kérdése 1853-ban vált újból aktuálissá, amikor felmerült az a terv, hogy az Akadémia a Múzeum épületébe költözik. Kubinyi Ágoston az összeköltözést elutasította ugyan, de hozzájárult ahhoz a tervhez, hogy az akadémiai székházat a Múzeumkert Sándor utcai és Ötpacsirta utcai (Bródy Sándor utca és Puskin utca) sarkán építsék fel. Albrecht főherceg helytartó ezt a javaslatot városszépészeti és tulajdonjogi alapon elutasította. Erre Kollányi Ferenc: Az Akadémia és a Nemzeti Múzeum. Bp. 1910. = MTA Ért. tört. tud. XXII/8. 116—121. 1. 23 A levél szövegét kiadta Falk Miksa: Széchényi István gróf és kora. Pest, 1868. 316— 318. 1. és Majláth Béla: Széchenyi levelei. Bp. 1891. III. 718—720. 1. Az ún. „akadémiai levél" teljes problematikájára vö. Károlyi Árpád: gr, Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka I. köt. Bp. 1921. passim. 358