AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Egyéb tanulmányok - Hölvényi György: Wagner Károly és a Bél-iskola

Analecta Scepusii III. része. Ugyancsak ebben az időben Wagner Váradi Péter kalocsai érsek levelezését rendezte sajtó alá. Mint Wagner műveinek bibliográfiájában látjuk, a müvek elkészülte és megjelenése között minden esetben tetemes idő telt el. Ennek oka a bécsi cenzúrán történő elfektetés volt. A cenzúra általános elveinek és gyakorlatának ismerete e művekkel kapcsolatban nem ad ma még megnyugtató választ. 1776-ban a kutatási szempontból nyugodt időszak eredményeként Wagner Károly két művét fejezte be: Az Analecta Scepusii IV. részét és Sáros megye okmánytárát Diplomatarium Comitatus Sarossiensis címen. Az utóbbi előszava rendkívül nyíltan foglal állást a jezsuita iskolarendszer, tanulmányi rend ellen. Történetírónk a naplóírókra jellemző őszinteséggel tárja fel tudományos vállalkozásának benső indítékait: „Letörvén a skolasztika porát, melyben annyi éven át éltem, miután kissé szabadabb lettem, újra meg újra azon gondolkodni kezdtem, hogyan tudnám hőn szeretett szülőföldemet, Sáros megyét legjobban szolgálni, s ennek kellő mértékben megfelelni? És végre több minden jutott eszembe, melyeket, ha megvalósíthatnék, sem lusta, sem hálátlan polgárnak nem látszanék a jövőben. De ezek közül legtöbb egyáltalán nem illett életformámhoz. Tehát mint magánembernek, mint papnak nincs más megragadni valóm, mint a toll."

11 A nagyszombati egyetem Budára költöztetése 1777-ben kedvező fordulatot hozott Wagner Károly életében. A budai egyetemen a címer- és pecséttan tanára s az Egyetemi Könyvtár első őre lett.

12 Az újabb megtiszteltetés most már hármas feladatot jelentett történetírónknak. Budán jövedelme megkétszereződött, a legjobb szakkönyvek keze ügyében voltak, a könyvtár, mint jelentős kulturális központ, alkalmat adott számos magyar tudóssal, íróval való személyes ismeretségre.

13 — A kedvező külső körülmények ellenére Wagner munkásságában — pályaképét áttekintve — megtorpanást tapasztalunk. Ennek két személyes természetű oka is volt: Személyi torzsalkodások, a könyvtár munkáját is akadályozó intrikák, továbbá saját egészségi állapotának romlása, egyre gyakrabban ismétlődő betegeskedése. Az ápolásra szoruló Wagner gyakran tért haza, gyógyulást keresve, rokonaihoz Kisszebenbe.

14 1777—1784. között jobbára csak levelezéseiből tudjuk, hogy kutató munkáját nem hagyta abba. Fáradhatatlan gyűjtötte Cornides Dániel segítségével a legújabb szakkönyveket, különösen a német nyelvterületről.

15 Wagner, mint megjelent művei is mutatják, elsődleges feladatának az okleveles anyag felkutatását és feldolgozását tekintette. Miután ezt az „alapozást" elvégezte, a kevésbé munkaigényes kutató munka mellett kezdett hozzá a „gyakorlati" munkához, a Tiszáninneni terület bejárásához, adatgyűjtés céljából. 1779 őszén tett utazásáról készített Útinaplóját az Egyetemi Könyvtár 11 Wagner Carolus: Diploamatarium comitatus Sarosiensis. Posonii et Cassoviae. 1780. 12 Szentpétery Imre: A bölcsészettudományi kar története 1635—1935. Bp., 1935. 293—294. 13 Waldapfel József: ötven év Buda és Pest irodalmi életéből 1780—1830. Bp., 1935. 37. 1. 14 L. az idézett levélgyűjteményt G. 116. 15 Hölvényi: i. m. 149. 1. 334