AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Egyéb tanulmányok - Hölvényi György: Wagner Károly és a Bél-iskola

művészeti nevezetességeket. Ezt követi az egyes megyék új és régi állapota, kik voltak régi és mai lakói, milyen a nyelvük, milyenek a nép és a városok nemeseinek szokásai? Kik a fő- és alispánok, amennyire lehet időrendi sorrendben összegyűjtve, majd a megye nevezetesebb kihalt családjai genealógiailag levezetve. A továbbiak során rátérek arra, hogy az egyes megyékben milyen városok, várak, mezővárosok és falvak vannak, mindegyikről egyenként is jelezve, ha ott valami említésre méltó fordulna elő. Munkácskám földrajzi térképpel zárul. Szóval Bélt igyekszem folytatni, elhagyván azokat, amint ígértem, melyek sokakat érintve nem tetszettek."* Az idézett levélrészlet valóságos munkaterve Wagner történetírói vállalkozásának. A bejelentés nem valamiféle udvariassági gesztus, hanem a fiatal rendtárs-történész bátor elhatározásának pontos ismertetése a jezsuita történetírók nagy tekintélyű vezetőegyénisége, Kaprinai István előtt. Bél Mátyás munkásságát Kaprinai jól ismerte. Meglepetést csak az okozhatott, hogy egy fiatal jezsuita tudományos pályája kezdetén mintegy hivatalosan Bél tanítványaihoz csatlakozik. így Wagner történetírói munkássága egyéni utat jelentett a jezsuita történetíró iskola keretében, anélkül, hogy elszakadt volna attól. Wagner magatartását, elhatározását a szigorú fegyelmű, egységes világnézetű, tudományos nézeteiben merev jezsuita rendben csak akkor érthetjük meg, ha figyelmesen olvassuk a Kaprinaihoz írt levél keltezését: 1762. A század közepén már nem beszélhetünk egységes barokk kultúráról. Anélkül, hogy a feldolgozásra váró, kéziratanyagban rejlő meglepetéseknek elébe kívánnók vágni, annyit már is megállapíthatunk: A XVIII. század közepén a hazai jezsuiták között is az addig egységes tudományos eszme fellazulását látjuk. Wagner egyéni útja is ezt bizonyítja. A fellazulás eredőinek vizsgálata messze túlmenne írásunk célkitűzésénél. Egy kézenfekvő jelentős körülményt mégis meg kell említenünk: történetíróink szolidaritását, egymás-segítését. Egyik történetírói iskola mögött sem állott anyagi és erkölcsi támogatást jelentő tudományos intézmény, rendkívül nehéz volt a könyvek beszerzése, hiányoztak az oklevélkiadások, a szakfolyóiratok. Jezsuita történetírók és evangélikus vagy református történészek állandó szakmai levelezésben voltak egymással. Wagner Károly kedvező tudományos légkörben kezdett munkához. Történetírói munkásságának első tíz esztendejét még a jezsuita rend keretei közt töltötte. 1763—1773 között különböző rendi beosztásokban Bazinban, Besztercebányán, Nagyszombatban, Szakolcán, Eperjesen és ismét Nagyszombatban működött. A rendi feladatok ellátása mellett minden szabad idejét tudományos munkálkodásra szánta. 1770 elején már munkája első eredményeit, a Szepességre vonatkozó anyagból, kiadásra rendezi, amikor váratlanul magasabb beosztást kap. Mária Terézia, bizonyára rendi javaslatra, a nagyszombati egyetemen a tanulmányi reform során szervezett egyháztörténeti katedra professzorának nevezte ki.

7 6 Wagner Károly levele Kaprinai Istvánhoz. Egyetemi Könyvtár. G 116. II. 65 lev. 7 Hermann Egyed-Artner Edgár: A hittudományi kar története 1635—1935. Bp., 1938 104. 1. 332