AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Egyéb tanulmányok - Engel Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században (2. közlemény)

teink, ahol a birtoklás ténye nem jogbiztosítás kapcsán, hanem más összefüggésben merül fel (hatalmaskodás, idézés, szomszédosok felsorolása, missilisek keltezése stb.), természetesen éppen ezeknek összegyűjtése a legnehezebb. A felsorolt nehézségek ellenére elmondható, hogy a XV. század végén a váruradalmak és más jelentékenyebb birtoktestek mintegy 95'%-ánál a birtokos ismert vagy több-kevesebb bizonyossággal feltételezhető; számos esetben elég pontosan meg tudjuk adni az egyes családok kezén levő várak, mezővárosok és falvak számát is. Meglehetősen elkedvetlenítő azonban, mily keveset mondanak valójában ezek a számok. Egyfelől nem fejeződnek ki bennük egyéb fontos jövedelmi források (vámok, bányajogok stb.), eltérő mezőgazdasági termelési tényezők stb., de ugyanolyan kevéssé azok a különbségek, amelyek pusztán a lélekszámot tekintve fennálltak az egyes települések között akár egyedenként, akár pedig — s ez talán még fontosabb — a tájegységek átlagában.

21 A mellékelt táblázatok tehát nem alkalmasak messzemenő következtetések levonására, s csupán általánosságban érzékeltethetik a bárói birtokok nagyságrendjét. Egészében véve — és ezt hangsúlyozni kívánjuk — továbbra is biztosabbnak látszik az egyes családok politikai és társadalmi szerepéből következtetni vagyonuk jövedelmezőségére, mint fordítva. Elég jól elemezhető viszont a rendelkezésünkre álló adatokkal is a birtokok forgalma. Előzetesen utaltunk már arra, hogy Mátyás uralkodása idején a birtokviszonyok nagyarányú eltolódásával kell számolnunk. Valóban, a pontosabb vizsgálat is azt mutatja, hogy 1458 és 1490 között — az állandóan egyházi és királyi (vagy királynéi) kézben levőket, az 1441 óta rövid megszakítással Ausztriához tartozókat, valamint az ismeretlen sorsúakat leszámítva — a váruradalmaknak közel 55°/o-a gazdát cserélt. (L. a 3. táblázatot.) Zsigmond idején ugyanannyi idő alatt (1405—1437) ez az arány kb. 39°/o-ra tehető. Megjegyzendő persze, hogy a Mátyás alatti birtokváltozások aránytalanul nagy része, több mint a harmada esik a konszolidáció első hét évére. Honnan eredt ez a nagymérvű változás? Ami az első éveket illeti, ekkor került sor — legalábbis nagyrészt ekkor — az 1440 óta dühöngő anarchia következményeinek felszámolására. Ennek során, mint ismeretes, először a felvidéki ügyek rendezése történt meg 1458 és 1462 között, részint a cseh uralom fokozatos felszámolásával, részint — északnyugaton — a trencséni királynéi uradalmak és Szentmiklósi Pongrác „birodalma" jogi helyzetének tisztázásával. Az 1463-as boszniai hadjárat után Mátyás elsősorban Szlavóniának szentelte figyelmét, ahol a polgárháború évei, sőt évtizedei, majd a Cilleiek kihalása és az örökségükért folyó harc teremtett meglehetősen zilált hatalmi viszonyokat. A rendezés bizonyára Zápolyai Imre kormányzói megbízatásával tudni, hogy a két vár tényleges urai Korvin kapitányai, a lomnicai (később: palocsai) Horvátok voltak egészen 1505-ig, ill. 1507-ig, amikor a Zápolyai-családdal elcserélték Palocsa és Dunajec uradalmai ellenében. (Vö. 1503: Dl. 37 749—51, 1505: Dl. 37 777 és Wagner K.: Diplomatarium comitatus Sarosiensis. Posonn — Cassoviae, 1780, 76. 1., 1507: Szepes megyei Tört. Rég. Társ. Évk. 6 [1891] 5. 1.) '

ll Vö. Bácskai Vera: Magyar mezővárosok a XV. században. Bp. 1965. 23—32. 1.; a falvakra Szabó István: A magyarság életrajza. Bp. 1941. 34. és 52. 1., és ugyanő: A falurendszer kialakulása Magyarországon. Bp. 1966. 197. 1. 298