AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Az Egyetemi Könyvtár állományáról - Kenyeres Ágnes: Kazinczy Gábor hagyatéka nyomában

bál, alig marad valami. Azt is tudnod kell, hogy nincs más forrásod boldogult atyád utáni terhek törlesztésére, csak a jövedelem azon irományokból, melyeknek nagy becse tagadhatatlan . . /

m Az évek múltak, a hagyaték még eladatlanul hevert a deregnyői levéltárban. Amikor a levéltárat átrendezték,

23/a a hagyaték tovább költözött Berettőre Kazinczy Artúr otthonába. De ez még csak az a része volt a hagyatéknak, melyet közvetlenül Kazinczy Gábor halála után szortíroztak. Az 1870-es években Bánfalván is még számottevő anyag maradt, könyvek, kéziratok, okmányok, így látja ezt Bokor József sárospataki főiskolai tanár, aki a Pesti Naplóban cikket írt abból az alkalomból, hogy Kazinczy Gábor halálának tizenkettedik évfordulóján, 1876-ban ellátogatott az egykori hírneves sárospataki diák utolsó otthonába.

24 Nagy benyomást tett rá, hogy Lónyay Sarolta ugyanolyan állapotban hagyta a kastélyt, ahogy az Kazinczy Gábor életében volt. A dolgozószobában a régi helyen álltak a vörösbársony huzatú ülőbútorok, a falon a Kazinczy Ferencről készített olajfestmény, két Napóleon kép mellett Toldy Ferenc és Deák Ferenc fényképe. A régi rendben álltak a hatalmas könyvesszekrények is, zsúfoltan megrakva könyvekkel. Bokor József belelapozott egyikmásik könyvbe, sok apró papírszeletet talált bennük Kazinczy Gábor jegyzeteivel sűrűn teleírva. Bokor József egy vonatkozásban mégis kifejezést adott rosszalásának is; úgy érezhette, hogy kötelessége szót emelni a nyilvánosság előtt Kazinczy Gábor hagyatéka védelmében. „Könyveinek egy része — írja — kézirati és készmunkáinak gyűjteménye már nem teljes, megoszolva és félő, idegen kezekben." Kit illethetett a megrovása? Hiszen Kazinczy Artúrra és Graven Lajosra semmiképpen sem vonatkozhatott az „idegen" jelző. A kérdésre választ találunk ugyanebben a cikkben. Bokor József megemlíti, hogy Abafi Aigner Lajos a Pesti Naplóban 1876 március 23-án közzétett Kazinczy Gábortól származó leveleket. Persze, két levél leközlése még nem kelthette volna fel Bokor József aggalyoskodását. De ha elolvassuk Abafinak a levelek közlése elé írt mondatait, bizonyosak lehetünk benne, hogy Bokor József az „idegen kezek"-kú Abafi Lajosra célzott. Abafi ezt írja: „Kazinczy Gábornak kezemnél levő irodalmi hagyatékában Deák Ferencnek néhány ereklyéjére találtam, és időszerűnek tartom azok közlését". Ha ehhez még figyelembe vesszük azt is, hogy ezekben a hónapokban készítette elő Abafi új folyóiratát, a Figyelőt, amelyben nagy mennyiségben adott ki anyagot Kazinczy Gábor hagyatékából — és erről Bokor József is tudhatott — még inkább értelmet nyernek éles szavai. (Abafihoz sokszor voltak igazságtalanok kortársai, csak a tájékozott könyvkereskedőt látták benne, pedig el kell ismerni, hogy fáradhatatlan volt a régi irodalmi emlékek kiadásában és közzétételében, ha nem is dicsérhetjük mindig mint gondos és pontos közreadót.) Bennünket elsősorban az érdekel, hogy jutott Abafi Lajos birtokába a Kazinczy Gábor hagyatékából elég számottevő csomag. Ügy okoskodunk, hogy 23 Graven Lajos levele Kazinczy Artúrhoz, 1868, ápr. 1. EK Ktár J-J 92. ^* Paszlavszky Sándor: Szirmay Antal „Poéta Laureatus" == Figyelő 1878; Péter Mihály: A Lónyay grófok deregnyei levéltáráról. == Adalékok Zemplén vármegye történetéhez. Sátoraljaújhely, 1901. 9. sz. 277. 1. 24 Pesti Napló 1876. 95. sz. 277