AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtárügyi elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A címleírási szabályok ésszerűsítéséről

eszközét, hogy egy bizonyos mü valamennyi kiadásának főlapjai a katalógusban egy helyre kerüljenek". Ez a mondat azt jelenti, hogy az egy helyre koncentrálás egy generális, valamennyi mű kiadásainak a főlapjaira kiterjedő feladat. Viszont a 4. § két példája szerint a Directory of American scholars, a biographical directory с. mű első kiadása a címlapon megnevezett szerkesztő, Jacques Cattell neve alatt katalogizálandó, 4. kiadása viszont — amelynek címe pontosan azonos, de címlapja a szerkesztő megnevezése helyett azt mondja, hogy „edited by the Jacques Cattell Press" — a könyv címe alatt. Ez a két példa egy az előbbivel ellentétes alapvető szabályt juttat kifejezésre, ti. azt, hogy ha egy mű különböző kiadásai között olyan formai jegy különbségek vannak, amelyek különböző főlap-fejek alkalmazását vonják maguk után, akkor a főlapfej megállapítására vonatkozó szabályok előtt az egységes címfejre vonatkozó parancsnak vissza kell vonulnia. Más szóval, ilyenkor az első funkcióé az elsőség, a főlap; az első funkció erősebb a másodiknál akkor is, ha a mű azonosságát illetőleg nem lehet kétség, s emellett az újabb kiadás nem is nevezi magát átdolgozásnak. Az elkövetett hiba kettős: a szabályzat elmulasztja a két szabálya között fennálló ellentmondás formális kiküszöbölését: nem iktatja explicite szabályba, hogy ütközés esetén melyiket illeti meg az elsőség; és emellett az elsőségre vonatkozó döntése, a második katalógus-funkció háttérbe szorítása az első javára, elhibázott, mert ellentétben áll saját elvi álláspontjával: nem is csak egy alapvető szabályt, hanem egyenesen egyik alapelvét áldozza fel egy a főlap-fej megállapítására vonatkozó másodrendű szabálynak. Negyedik irányelv. Az egyes szabályok legyenek összhangban, a katalógusfunkciók ellentmondásából folyó eseteken kívül ne mondjanak ellent egymásnak, s emellett illeszkedjenek bele egy logikus szerkezetbe. Egy jelentéktelen kérdés túlhangsúlyozása például, vagy egy rendelkezésnek nem az összefüggéseknek megfelelő helyen való beiktatása elég ahhoz, hogy megbontsa a rendszer logikáját, és félreértéseket okozzon. Az összhang és ellentmondásmentesség követelménye nemcsak a szabályok explicit rendelkezéseire vonatkozik, hanem azokra a szabályokat létrehívó elvi meggondolásokra is, amelyeket e szabályok implicite kifejezésre juttatnak, így például, az AACR-nak az a két szabálya, amelyek közül az első a szerzős könyveket következetesen a szerző egységes neve alatt katalogizáltatja, a második ezzel szemben az anonimáknál megengedi a mű egységes címe alatti főlap helyett a könyv címe alattit, verbatim ugyan nem mondanak ellent egymásnak, de diametrálisan ellentmondó elgondolásokon nyugszanak: az előbbi nem engedi meg, hogy ne a második és harmadik katalógus-funkciónak adjuk az elsőséget, az utóbbi megengedi. Ötödik irányelv. A szabályzat minden egyes szabálya az elérhető legnagyobb világossággal fejezze ki mondanivalóját. Ez csak másodsorban jelenti a stílus maximális világosságának és egyszerűségének, s a nyílt ellentmondások kerülésének a követelményét — amelyről kizárólag helytakarékossági okokból nem beszélek részletesebben, s nem azért, mintha ilyesmire a szabályzatokban nem akadna — nem is olyan nagyon ritkán — példa. A téma, amiről ez alatt a cím alatt okvetlenül beszélni kell, annak a föltétlen szükségessége, hogy a szabályban 2 Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei V. 17