AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Filozófiai és történelmi tanulmányok - Engel Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században

Pálnak volt a veje, Újlaki Miklós pedig a Hunyadi-párti Rozgonyi Sebestyénnek sógora.

27 A szálak tehát végképp összezavarodnak. Valójában a főnemesség felső rétege keresztül-kasul rokonsági kapcsolatokat épített ki egymással; e kapcsolatok alapján tetszés szerinti számban képezhetjük a liga-szerű kombinációkat, de közülük az egyik épp olyan ötletszerű lesz, mint a másik. Egyik sem ment fel az alól, hogy a ténylegesen fennálló és állandóan alakuló érdekszövetségeket a forrásokból kelljen kinyomoznunk. A Rozgonyiak birtoklástörténete szintén tanulságos. Csicsva vára és mintegy ötven zemplén- és abaujmegyei falu birtokában kezdettől fogva a módosabb famíliákhoz tartoztak, de nagyobb adományokat úgy látszik nem kaptak Zsigmond uralkodásának első évtizedeiben, annak ellenére, hogy a család egyik tagja még országbíró is lett 1409-ben. Gyors emelkedésük az 1420-as években indul meg, ekkor két, hamarosan már három águk szerepel. A legtehetségesebb birtokszerző István temesi főispán volt, az Arany által megénekelt Szentgyörgyi Cecilia férje. Megszerezte a tolnamegyei Debregeszt (Döbrököz) zálogbirtokát, 1438-ban pedig Alberttől hatalmas uradalmakat kapott az Alföld északi peremén Túra, Isaszeg és Gyöngyös környékén.

28 Élethossziglan megkapta Csókakő várát is, majd további 9000 forint kölcsön fejében neki ígérték az egész Vértes hegységet Vitány, Gesztes és Tata, valamint a Bakonyban Essegvár uradalmával. Valójában az utóbbiakat sohasem kapta kézhez, mert kevéssel Albert halála után ő is távozott az élők sorából.

29 A szintén zálogul kapott Diósgyőrt, Dédest és Cserépvárat már előbb visszaadta Zsigmondnak.

30 Fiát, Jánost a beköszöntő polgárháború úgyszólván kisöpörte az atyai örökségből. Lehet, hogy kiskorú is volt még; rokonai és Újlaki Miklós mindenesetre beültek dunántúli váraiba, úgyhogy adományos javain kívül csak Csókakőt tudta megtartani. Innen azután nem mozdult, hiába fenyegették később fejvesztéssel is, hiába adományozta oda V. László, majd Mátyás új birtokosoknak. Mikor 1459 júliusában meghalt, özvegye adta át a várat új urainak arra a fenyegetésre, hogy Fejérmegye nemességével fogják kiostromoltatni.

31 Az új urak szintén Rozgonyiak voltak: János tárnokmester fiai, akik az Albert halálát követő években verekedtek fel magukat a bárók élvonalába. Eleinte Erzsébet királyné oldalán küzdöttek, és megszállták Tatát és Vitány várát, de hamarosan pártot változtattak, és a Marczaliakkal, Garai Lászlóval valamint a Kanizsaiakkal, az ellenpárt legkitartóbb embereivel keveredtek háborúságba. A pálfordulás jövedelmezőnek ígérkezett, mert rövid idő alatt a várak egész sorát kerítették hatalmukba. 1443-ban már olyan biztosnak érezték magukat új szerzeményeikben, hogy szerződést ajánlottak a többi Rozgonyiaknak: hajlandók velük megfelezni Zalavárat és Somlyót, ha ezentúl minden más birtokukat kölcsönösen meg fogják osz27 Mindezekre a rokoni összefüggésekre ld. Keresztes Kálmán: A Rozgonyiak. Turul 40 (1926) 19. s. köv. 11. 28 Csánki III. 403. 1., Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 10021599-ig. Bp., 1938. 175. 1. (Az 1438-as adományt még közösen kapták Simon országbíró fiaival.) 29 Dl. 15217 (Mátyás 4458. évi oklevele.) 30 Dl. 12351 ill. Századok 15 (1881) kiránd. 43. 1., Csánki I. 163-164.1. 31 Dl. 15391 és v.o. 15400. 345