AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Filozófiai és történelmi tanulmányok - Engel Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században

1433. évi banderiális tervezet szerint 100 lovast kellett kiállítania a déli végek védelmére, ugyanannyit, mint az oligarchia élvonalába tartozó Lévai Cseh Péternek vagy a Tamásiaknak.

24 A felsorolások persze más tekintetben is hibásak. Belekeveredtek lépten-nyomon olyan nevek, amelyeknek másutt lenne a helyük: az Anjouk alatt rég kihalt családok (pl. Komáromiak, Cselenfiek), olyanok, akik csak a következő évtizedekben lépnek előtérbe (Betlenek, Forster György), vagy jóval később haltak ki (Szencseiek, Berzenceiek, Ludbregíek) stb. Több család azért nem illik a felsorolásba, mert hajdani nagy birtokukon az idők folyamán annyira elszaporodtak, hogy ennek következtében a köznemesség sorába süllyedtek le, mint pl. a Lapispataki-Budaméri-Zsegnyei atyafiság Sárosmegyében, a pozsegai Velikeiek, az ungmegyei Nagymihályiak és mások. A vagyon feldarabolódása még oligarcha családok politikai súlyát is csökkenteni tudta. Nem véletlen, hogy Újlaki Miklós ragyogó pályafutása akkor kezdődött, amikor rokonai kihaltával ismét egy kézben egyesítette őse, Kont Miklós nádor hatalmas dominiumait.

25 A családok ágakra bomlása igen gyakran külön családok kialakulására vezetett. Az egyes ágak külön szereztek birtokot, s hovatovább mind kevesebb szál kötötte össze őket egymással, különösen ha pártállásuk is különböző volt. Hóman ezeket az ágakat csak akkor különbözteti meg egymástól, ha idővel eltérő nevet vettek fel, mint a Garaiak és a Károly Róbert óta elágazott garai Bánfiak, vagy a pelsőci Bebekek és a Csetnekiek. Pedig az azonos név ellenére két Perényi és három Losonci család létezett, sőt két ágban gyarapították vagyonukat a Bebekek és az alsólendvai Bánfiak, három ágban a Rozgonyiak stb. A Rozgonyiak példája talán a legmegfelelőbben illusztrálja a felületes számítások eredményét. Hóman szerint a család Zsigmond uralkodásának második felében „több mint 300 helység" birtokába jutott, és központjává vált egy rokoni kapcsolatokon épülő főúri ligának, amelyhez hat másik előkelő dinasztia tartozott. A konstrukció - mert hiszen az - politikai szempontból eleve kevesetmondó, mert mint látni fogjuk, maguk a Rozgonyiak ágai is egymástól teljesen független politikát követtek, ami egyidejűleg áganként különböző családokkal fűzte őket közösségbe. Ami a rokonsági kapcsolatokat illeti, ezt a kérdést Hóman ugyanazzal a nagyvonalúsággal kezelte, amellyel pl. Korógyi Jánost Garai nádor „kedvenc vejének" keresztelte el annak ellenére, hogy Korógyi sohasem volt Garaival semmiféle rokonságban.

26 A Hóman által összeállított ligából a Rozgonyiak csupán három családdal voltak közvetlen házassági kötelékben: a Szentgyörgyi grófokkal, Szécsényi Lászlóval és Hedervári Györggyel; Szécsényi révén közvetve Stiborral is. Ugyanakkor azonban Rozgonyi János vajda a megátalkodott Garai-párti Bánfi 24 Kovachich Márton György: Supplementum ad Vestigia comitiorum apud Hungaros. 1. tom. Budae, 1798. 425. 1. 25 A Kont nádor testvéreitől származó Raholcaiak csak 1426 után haltak ki, v.o. Levéltári Közlemények 3 (1925) 104. 1. 26 Hóman i.m. 382.1., nyilván Wertner Mór nyomán (A Garaiak. = Századok 31 (1897) 925.1.), de v.o. Hedervári I. 206.1., ahol kiderül, hogy Korógyi felesége Garai Bánfi Erzsébet volt, a család másik ágából. 344