AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Filozófiai és történelmi tanulmányok - Engel Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században

nyugati felében feküdt, és pontosan azonosítható a megfelelő adótételekkel. Trencsénben Sztrecsén, Léva, Kasza és Ljetava várai, Turocban Szucsán kastély, a Dunántúlon Somlyó és Vázsonykő volt az övé, Adony városával, Külső-Szolnok megyében pedig az abonyi uradalom. Halála után ezek egy részét, mint említettük, Zápolyai nádor szerezte meg, a többi özvegye kezével kamicsaci Horvát Márkra szállt. A Kanizsai-család - 1494-ben - 2213 porta felett rendelkezett. Ebből mintegy 1460 alkotta a törzsvagyont Kanizsa, Sárvár, Léka és Kapuvár uradalmaival a Dunántúlon; ez nagyjából egyenlően oszlott meg György bán, valamint unokatestvérei, László és János között. A fennmaradó 754 porta ellenben egyedül Kanizsai Györgyöt illette, mert ezeket első felesége, Rozgonyi László özvegye révén szerezte 1493-ban. (Heves megyében Debrő vára, Gömörben a balogvári, Nyitra és Pozsony megyében a semptei és cseklészi uradalmak.)

10 Következő házasságával Egervári László bán hatalmas szlavóniai és dunántúli örökségére tette rá a kezét 1497-ben, ezek a szerzeményei az összeírásban természetesen még nem szerepelhetnek.

11 Igen érdekes az alsólendvai Bánfiak szereplése az összeírásban. A család a XIV. század vége óta két ágra oszlott; zalamegyei birtokaikon és váraikon már 1389-ben megosztoztak.

12 Bánfi Pál megszerezte a trencsénmegyei Bolondóc várát, és a XV. század közepén a Cillei-Garai párt egyik vezető emberének számított. Mátyás trónralépte után a másik ágat vette pártfogásába, Miklóst és testvérét Jakabot; óriási birtokadományokkal halmozta el őket, aminek következtében az ország legelső főurai közé emelkedtek. 1487-ben ugyan hűtlenségbe estek ők is, és elvesztették Maros-vidéki uradalmaikat, de hatalmuk így is tekintélyes maradt. Bánfi Miklósnak 1494-ben 1946 portáját számolják össze, amiből 834 esik az alsólendvai uradalom felére (ennyi volt az övé), a többi pedig zömmel az újabb szlavóniai szerzeményekre: Szaploncára, Verőcére és az orbonai uradalomra. Övé volt ezeken kívül a borói kastély tartozékaival Valkó megyében. Minden okunk megvan feltételezni, hogy forrásunk ennek az ágnak valamennyi portáját feltünteti. Érdekes, hogy ugyanekkor a bolondóci ág reprezentánsa, Bánfi János, mindössze 150 nyitramegyei portával (Bolondóc tartozékainak részeivel) szerepel, vagyonának mindössze töredékével.

13 István moldvai vajda 1719 portája, mint már Acsády is megállapította, a csicsói és küküllővári dominiumoknak felel meg. Ernuszt János, a számadásokat készítő pécsi püspök testvére az 1495. évben 1668V

2 porta ura az összeírás szerint; ebből 1112 a csáktornyai uradalomra, azaz a Muraközre esett, a többi különböző, viszonylag apróbb jószágokra az ország északkeleti megyéiben. Ehhez a fenti számhoz azonban hozzá kell vennünk azt az 1855 portát, amelyet a kimutatás Szlavóniában a pécsi püspök neve alatt említ; feltehetőleg ez jelentette a családi birtoknak számító 10 Vö. Reiszig Ede: A Kanizsaiak a XV. században. = Turul 55 (1941.) 76.1. 11 Reiszig i.h. és ugyanő: A Geregye nemzetség. = Turul 18 (1900) 120. 1. 12 Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár. [A továbbiakban: ZsO.] I. Bp. 1951. 944. sz. 13 Ehhez hozzáadandó az a zalamegyei 297 porta, amelyet 1494-ben János mostoha anyja, „Lindvai" Pál özvegye kezén találunk (Engel i.m. 35. 1.) Az Acsády által e családhoz számított többi Bánfiak (Erdélyben 89 portával) teljesen más családhoz, a losonci Bánfiakhoz tartoztak. 340