AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Filozófiai és történelmi tanulmányok - Engel Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században

függésben már említett Battyáni Boldizsárról, és a Stájerországban is nagybirtokos kövendi Székely-testvérekről.)

16 A XV. század végi nagybirtok megoszlása tehát még felderítésre vár. Végeredménye minden bizonnyal erősen eltér majd az Acsády által összeállított adatoktól. Acsádynál már kissé alaposabban dolgozott Hóman Bálint, ki a Magyar történet 2. kötetébe illesztette bele birtokmegoszlási számításainak eredményeit, amelyek Zsigmond és Albert koráról vannak hivatva összefoglaló képet nyújtani.

17 Ez a kép sokkal vázlatosabb, mint az ugyanott található Nagy Lajos-kori felmérés,

18 mindamellett igen hasznos, mert ezenkívül semmiféle áttekintésünk nincs a XV. századi nagybirtok helyzetéről. Hóman adatai - mint maga is hangsúlyozza - hozzávetőlegesek és elsősorban Csánki feldolgozására támaszkodnak. E mű egyenetlenségei mindenesetre Hóman eredményeiben is tükröződnek, különösen egyes családok vagyonának összesítésekor, nem tévén különbséget pl. fiktiv birtoklás, igényelt javak és a birtokmegoszlás szempontjából egyedül számba jövő tényleges birtoklás között. Az ebből eredő hibák nem egyszer meghaladják a 100%-ot is. (Pl. a Perényiek és különösen a Rozgonyiak esetében). Hóman nagyvonalúsága más ponton is megnyilvánul. Egy teljes oldalon sorolja azoknak a családoknak a nevét, amelyek a Zsigmond-kor folyamán vagyonukat vesztették, kihaltak, elszegényedtek, majd azokét, akik e családok helyébe léptek. A nevek hosszú sorában nem egy jelentéktelen köznemesi famíliát találunk, ugyanakkor hiába keresünk közte némely főrangú családot a Zsigmond-kori oligarchia élvonalából; ezek a véletlen szeszélye folytán kimaradtak. Megemlíthetnők ebben a kategóriában Ilsvai Lestákot, Zsigmond egyik nádorát, a XIV. század végének egyik legnagyobb birtokszerzőjét. Ilsvai a nikápolyi csatában török fogságba esett

19 és fiainak egyet-mást pénzzé kellett tenniök, hogy kiválthassák.

20 Ám még így is hat-hét vár és mintegy száz falu szállt a koronára 1427-ben, amikor Ilsvai György utódok nélkül elhunyt.

21 Hasonló vagyonra tett szert Zsigmond alatt özdögei Besenyő Pál horvát-szlavón bán, aki Aranyi István és az Ilsvaiak nógrád-gömöri birtokainak ura lett 1427 után.

22 Kimaradt a felsorolásból Szomszédvári Tót László, aki Szomszédvár, Zselin és Lipovec várait birtokolta

23 s Ciliéi Hermann és a Blagayok után Szlavónia harmadik világi hatalmassága volt. Kitűnik ez abból is, hogy az 16 Közülük némelyeket felsorol az 1500. évi XXI. te. is az 1498. évi dekrétum kiegészítéseként. {Magyar törvénytár i.h. 654. 1.) 17 Hóman Bálint-Szekfű Gyula: Magyar történet. 2. köt. Bp. 1936. 380-383. 1. 18 Lm. 269-271. 1. 19 ZsO. II1 1. 36. és 135. sz. A nádori iratokat azonban egészen 1397 tavaszáig az ő nevében állítják ki (utoljára: ZsO. I. 4777. sz.) 20 ZsO. II | 1. 135. és 201. sz. 21 Vö. Thallóczy Lajos: A kamara haszna (lucrum camerae) története. Bp. 1879.186.1.: „Georgius fflius palatini"; OL. Dl. 11949. 22 Thallóczy i.m. 193-194. 1. („ban", báni Nicolai", „Pauli báni"); Fejér György: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Budae, 1829-1844. (A továbbiakban C. D.) X. torn. 6. vol. 842. L, 7. vol. 653. 1. 23 Zágrábmegyében, az első kettőt unokatestvérével Jánossal felesben. Vö. A zichi és vásonkeöi gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Bp. (Pest), 1871-1931. (A továbbiakban: ZO.) VIII. 157-158; Zbornik Historijskog Instituta Jugoslavenske Akademije 2 (1959) 359.1., 1632. nr.; Z.O. VIII. 379.1., Fr. O. I. 335.1. 343