AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)
Filozófiai és történelmi tanulmányok - Engel Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században
A MAGYAR VILÁGI NAGYBIRTOK MEGOSZLÁSA A XV. SZÁZADBAN 1. közlemény ENGEL PÁL Középkori történészek gyakran hivatkoznak - mintegy mentségül - arra, hogy kutatásaikhoz gyér forrásanyag áll rendelkezésükre. Nos, ez bizonyára nem oka annak, hogy mind ez ideig nem rendelkezünk megbízható felméréssel a magyarországi nagybirtok XV. századi megoszlásáról. A kutató több tízezer oklevél információanyagát veheti igénybe, s ennek az anyagnak jelentős része, különböző formában és mélységig ugyan, de fel is van tárva. 1 Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az ez irányú munkálatok hiányának ez esetben éppen a források túlzott bősége az oka. A kutatót visszarettenti az a tudat, hogy munkája csak a teljes anyag átnézésével és feldolgozásával válnék megbízhatóvá, a teljes anyaggal viszont mennyiségénél fogva képtelen megbirkózni. Az eszményi cél lebeg előtte: a középkori Magyarország felnagyított térképe, rajta minden birtokrész pontos rajzával. Kétségtelen, hogy ez a cél az óriási meglevő forrástömeg ellenére sem érhető el. Le kell számolnunk azzal a ténnyel, hogy okleveles anyagunkból temérdek elpusztult, hogy pl. a török dúlta déli végek falvainak százait sohasem leszünk képesek a térképen elhelyezni, hogy némely főrangú család levéltára teljesen vagy nagyrészben örökre elveszett. Ez azonban nem ok arra, hogy a feladat megoldásáról végleg letegyünk. Először azért, mert az Árpádkor történeti földrajzának eddig megjelent kötete fényesen bizonyítja, hogy jóval szerényebb mennyiségű adattal, jóval nehezebb körülmények között mégis milyen imponáló eredmények érhetők el. Másodszor: mert történeti irodalmunk igényli az effajta eredményeket. Bizonyítja ezt az igényt az is, hogy történtek kísérletek effajta felmérések készítésére, először Acsády Ignác, később Hóman tollából. Acsády 1894-ben tette közzé Régi magyar birtokviszonyok с munkáját 2 , amelynek első részében a magyarországi nagybirtok megoszlását igyekszik megvilágítani a XV-XVI. század fordulóján. A munka megjelenése óta több mint hét évtized telt el. Ha most e hosszú idő ellenére mégis részletesebben foglalkozunk vele, azért tesszük, mert témájának azóta sem akadt gazdája, téves következtetései pedig fel-felbukkannak történeti irodalmunkban. 1 Természetesen nem egyedül a kiadott vagy regesztázott oklevélanyagra gondolunk, hanem mindenfajta kutatói tevékenységre, amely akár feldolgozás keretében, akár más módon (pl. levéltári ismertetés formájában) bizonyos tájékoztatást nyújt egyes oklevelek vagy egész oklevélállagok tartalmáról és jellegéről, elsősorban pedig Csánki Dezső munkájára (Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában, Bp., 1890-1913. 1-3. és 5. köt. A továbbiakban: Csánki). • . 2 Régi magyar birtokviszonyok 1494-1598. Bp., 1894. j Értekezések a történelmi tudományok köréből. 16. köt. 3. sz. I 22 Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei IV. 337
