AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyvtári gyakorlat - Déri Miklósné: Katalógushasználat az Egyetemi Könyvtárban

i mm, tartalmazza. Összevetve eredményeinket Jackson tapasztaltaival feltűnik, hogy a címeknek mindkét vizsgálatában nagy szerepük volt. Jacksonnál több új kiadású munkát kértek, a mi felmérésünkben viszont a használók többet válogattak szerző szerint, tehát valószínűleg jobban ismerték az irodalmat. Eltérés van az idegen nyelvek ismeretében is: látogatóink nyelvtudása kisebb, mint Jackson megkérdezetteíé. KÖNYVTÁROSOK SEGÍTSÉGÉNEK IGÉNYBEVÉTELE A könyvtárosok segítségét jóval gyakrabban vették igénybe, amikor azokat a katalógusokat használták, amelyek a tájékoztató szolgálat helyiségében találhatók. Az olvasói leíró katalógus használóinak 12 százaléka kért segítséget a könyvtárostól; 18 százalékuk nem volt rendszeres látogatója az Egyetemi Könyvtárnak. A szolgálati leíró katalógus használóiból 92% (25% nem rendszeres látogató), a tárgyszóéból 63% (37% nem rendszeres látogató) kért segítséget. A szolgálati leíró katalógus használói közül azoknak, akik megtalálták a keresett tételt, 66 százaléka előzetesen útmutatást kért, akik hibásan kerestek, azok közül egy kivételével mindenki (98%) segítséget kért a könyvtárostól; akik olyan könyvet kerestek, ami nem volt meg, mind a könyvtároshoz fordultak. A tárgyszókatalógus használói közül a helyesen keresők 56 százaléka segítséget kért, a hibás keresők 1 kivételével mind (88%), azok, akiknek nem volt a témájára vonatkozó irodalom, szintén mind segítséget kértek a könyvtárostól. Tárgykeresőknél a szakterület ismerőinek 50 százaléka segítséget kért, míg azoknak, akik nem ismerték a szakterületet, 70 százaléka vette igénybe a könyvtárost. A hibás keresők közül a rendszeres használóknak 33 százaléka, a katalógust kevésbé ismerőknek 100 százaléka segítséget kért a könyvtárostól. Megmutatkozik tehát, hogy bár a szakismeret és a katalógus ismerete befolyásolja azt, hogy milyen mértékben kérnek segítséget a használók a könyvtárostól, ezek nem elsődleges szempontok. A döntő az, hogy van-e a katalógus mellett könyvtáros, akitől felvilágosítást kérhet az olvasó. A hibásan keresők nagyobb arányban fordultak a könyvtároshoz, amikor a szolgálati és a tárgyszókatalógust (tehát azt a két katalógust, amelyek a tájékoztató szolgálat helyiségében állnak, ahol a látogatók megszokták, hogy felvilágosítást kérhetnek) használták; akik nem találtak semmit, mind segítséget kértek e két utóbbi esetben, míg az olvasói katalógus használói közül senki. A tétel- és témakeresés közti különbséget vizsgálva, mi Jacksontől eltérően azt találtuk, hogy a témakeresők ritkábban fordulnak a könyvtároshoz segítségért. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A vizsgálat értékelése során megmutatkozott, hogy kík, milyen célból és milyen módszerrel használták a katalógust, megtalálják-e benne a keresett munkát, ha igen, milyen cédulák segítségével, ha nem, miért nem? Támpontot kaptunk továbbá arról is, hogy melyek a leggyakoribb információs források, mi szerint válogatnak az olvasók a katalógusban, és igénybe veszik-e a könyvtáros segítségét? Az anyagot táblázatokban dolgoztuk fel; a táblázatok azonban önmagukban IV