AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)
Könyv- és könyvtártörténet - Kalmár Lajos: A stockholmi Bibliotheca Christiniana
volt - útra keltek és elhagyták Stockholmot. A korabeli források szerint hosszú francia karaván vonult ki az udvarból, végleg elhagyva Svédországot. Közben Heinsius, akit Krisztina Olaszországba küldött, hogy könyvtára számára vásároljon - noha saját maga sem tudta már, hogy miből - most kétségbeesett leveleket ír a királynőnek pénz után esedezve - természetesen mindhiába. Pénz híjján hiába alkudott meg egy-egy könyvtárra, sorra füstbe ment minden próbálkozása. „Milánóban találtam egy eladó könyvtárat, gazdag latin és görög kéziratokkal telve, írtam már erről ismételten, választ azonban nem kaptam, és így ez a könyvtár közben szétszóródott. Én igyekeztem megakadályozni eladását, ameddig csak tudtam.'" 72 Ezután dolga végezetlenül Svájcon keresztül 1653 nyarán Hollandiába utazott, ahonnan néhány hónap múlva folytatta útját Svédországba, és októberben már Stockholmban találjuk. Vossius végül elfogadva Krisztina visszahívó ajánlatát, megérkezett a svéd udvarba alig valamivel Heinsius előtt. Tüstént neki is fogott a kereséshez, izgatottan kutatva saját könyvei után, és néhányat meg is talált közülük. Régi lakószobáját a palotában most más lakta, ezért a holland követ, Beuning gondoskodott róla, és adott számára szállást. Ez év őszén még könyvtári segítője: Meibom másodkönyvtáros is elhagyta a svéd udvart és Koppenhágába ment, magára hagyva Vossiust és Heinsiust reménytelen igyekezetükben, hiszen Heinsius is csak néhány könyvét találta meg. Az év végére teljesen fölbomlott a stockholmi királyi udvar élete. Pusztító pestisjárvány tört ki, és a királynő udvartartásával, könyvtárosaival együtt Uppsalába költözött. Könyvtárának egy részét is vitte magával. Az ottani állapotokról Heinsius egyik leveléből értesülünk. 73 „Nincsen szoba a szellemi munkához, alig akad még a levélíráshoz is ..." Oly szűken voltak, hogy hárman, négyen is laktak egy kis szobácskában. Közben Krisztina végérvényesen eldöntötte, hogy a közeljövőben - most már visszavonhatatlanul - lemond trónjáról. Ennek visszhangja az a nagyon szigorú hangú emlékirat a királynő számára, amelyet karácsony táján Heinsius adott ki, melyben felhívja Krisztina figyelmét: amennyiben lemond a svéd trónról, ezt a tettét mindenki a leghatározottabban el fogja ítélni. Nem lett foganatja ennek az iratnak, mert alig utána a kamarától értesítést kapott minden érdekelt, hogy a királynő kötelességének tartja tartozásainak kifizetését lemondása ellenére is. Azt azonban mindenki tudta, hogy ezt egyhamar úgyis képtelen Krisztina teljesíteni. Többen - köztük Heinsius is - csak azért maradtak még Svédországban, mert könnyebbnek vélték elmaradt fizetésüket itt helyben megkaparinthatni, mint külföldről. Az udvar még a következő évben, 1654-ben is Uppsalában tengődött, mert a közeljövőben várható lemondás miatti zűrzavar és a teljes pénzhiány felborított mindent. Holm „segítő bankjegyei" sem értek semmit; az apródokat - miután már hónapok óta nem kaptak fizetést - végül is elbocsátották. Nyílt titok volt Krisztina elhatározása, hogy elhagyja az országot. Alig csomagolták ki az Uppsalába hozott könyveket, most lázas ütemben kötözték ismét össze a legértékesebbeket, - amelyeket feltétlenül magával akart vinni, - hogy előre küldhessék hajón valamelyik spanyol 72 Wieselgren: i.m. 50. p. 73 Gronoviushoz 1653. december 5-i keltezéssel. Wieselgren: i.m. 50. p. 196