AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyv- és könyvtártörténet - Kalmár Lajos: A stockholmi Bibliotheca Christiniana

volt - útra keltek és elhagyták Stockholmot. A korabeli források szerint hosszú francia karaván vonult ki az udvarból, végleg elhagyva Svédországot. Közben Heinsius, akit Krisztina Olaszországba küldött, hogy könyvtára szá­mára vásároljon - noha saját maga sem tudta már, hogy miből - most kétségbe­esett leveleket ír a királynőnek pénz után esedezve - természetesen mindhiába. Pénz híjján hiába alkudott meg egy-egy könyvtárra, sorra füstbe ment minden próbálkozása. „Milánóban találtam egy eladó könyvtárat, gazdag latin és görög kéziratokkal telve, írtam már erről ismételten, választ azonban nem kaptam, és így ez a könyvtár közben szétszóródott. Én igyekeztem megakadályozni eladását, ameddig csak tudtam.'" 72 Ezután dolga végezetlenül Svájcon keresztül 1653 nyarán Hollan­diába utazott, ahonnan néhány hónap múlva folytatta útját Svédországba, és októ­berben már Stockholmban találjuk. Vossius végül elfogadva Krisztina visszahívó ajánlatát, megérkezett a svéd udvarba alig valamivel Heinsius előtt. Tüstént neki is fogott a kereséshez, izgatottan kutatva saját könyvei után, és néhányat meg is talált közülük. Régi lakószobáját a palotában most más lakta, ezért a holland követ, Beuning gondoskodott róla, és adott számára szállást. Ez év őszén még könyvtári segítője: Meibom másodkönyv­táros is elhagyta a svéd udvart és Koppenhágába ment, magára hagyva Vossiust és Heinsiust reménytelen igyekezetükben, hiszen Heinsius is csak néhány könyvét találta meg. Az év végére teljesen fölbomlott a stockholmi királyi udvar élete. Pusztító pestisjárvány tört ki, és a királynő udvartartásával, könyvtárosaival együtt Uppsa­lába költözött. Könyvtárának egy részét is vitte magával. Az ottani állapotokról Heinsius egyik leveléből értesülünk. 73 „Nincsen szoba a szellemi munkához, alig akad még a levélíráshoz is ..." Oly szűken voltak, hogy hárman, négyen is laktak egy kis szobácskában. Közben Krisztina végérvényesen eldöntötte, hogy a közel­jövőben - most már visszavonhatatlanul - lemond trónjáról. Ennek visszhangja az a nagyon szigorú hangú emlékirat a királynő számára, amelyet karácsony táján Heinsius adott ki, melyben felhívja Krisztina figyelmét: amennyiben lemond a svéd trónról, ezt a tettét mindenki a leghatározottabban el fogja ítélni. Nem lett foga­natja ennek az iratnak, mert alig utána a kamarától értesítést kapott minden érde­kelt, hogy a királynő kötelességének tartja tartozásainak kifizetését lemondása ellenére is. Azt azonban mindenki tudta, hogy ezt egyhamar úgyis képtelen Krisz­tina teljesíteni. Többen - köztük Heinsius is - csak azért maradtak még Svédor­szágban, mert könnyebbnek vélték elmaradt fizetésüket itt helyben megkaparint­hatni, mint külföldről. Az udvar még a következő évben, 1654-ben is Uppsalában tengődött, mert a közeljövőben várható lemondás miatti zűrzavar és a teljes pénzhiány felborított mindent. Holm „segítő bankjegyei" sem értek semmit; az apródokat - miután már hónapok óta nem kaptak fizetést - végül is elbocsátották. Nyílt titok volt Krisztina elhatározása, hogy elhagyja az országot. Alig csomagolták ki az Uppsalába hozott könyveket, most lázas ütemben kötözték ismét össze a legértékesebbeket, - amelye­ket feltétlenül magával akart vinni, - hogy előre küldhessék hajón valamelyik spanyol 72 Wieselgren: i.m. 50. p. 73 Gronoviushoz 1653. december 5-i keltezéssel. Wieselgren: i.m. 50. p. 196

Next

/
Oldalképek
Tartalom