AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Egyéb tanulmányok - Láng József: Katymár község földrajzi nevei

KATYMÁR KÖZSÉG FÖLDRAJZI NEVEI LÁNG JÓZSEF BEVEZETÉS A jeldolgozott terület és a nevek D

olgozatomban az elérhető teljességre törekedve egy olyan terület jelenkori és részben történelmi földrajzinév-anyagát igyekeztem összegyűjteni, amelyet évszázadok óta két, a legújabb időben pedig három nemzetiség lakott. A község a jugoszláv határ közvetlen szomszédságában, a régi Bodrog megye északi részén helyezkedik el. Terjedelmes határa (kikerekítve minte'gy 10 000 kh.) déli, délkeleti részének kis területét nem számítva teljesen sík terület. Az 1930-as évek elején végrehajtott általános lecsapolási és csatornázási munkálatokig kiterjedt részét foglalták el elmocsarasodott tavak, mocsarak, nádasok. Századunk elején még jelentős majorsági, uradalmi birtokok helyezkedtek el rajta, de a felszabadulást megelőző időszakban már csak a Latinovics család rendelkezett nagyobb, mintegy 1000 kh-at kitevő birtoktesttel. A község népesedéstörténete fő vonásaiban azonos a Duna-Tisza köze déli részének általános népesedési történetével. Közvetlen adatunk ugyan nincs rá, de a környező helyek adataiból következtethetően bizonyos, hogy lakossága a magyar történelem korai századaiban s valószínűleg egészen a XVI. századig magyar. E lakosság minden bizonnyal 1526 körül a törökök pusztításának esett áldozatul vagy menekült el biztonságosabb területekre. Helyét a mohácsi csatavesztést követő években foglalhatta el a törökök előrenyomulása következtében a Bácskában nagy számban letelepülő görögkeleti vallású szerb népelem.. E lakosság 1598ban Esztergom vidékére költözött, de az 1710-as években betelepült bunyevácokkal a község újra szláv lakossággal népesült be. A bunyevácok mellé a század második felében telepedett be a másik domináns szerepet vivő nemzetiségi elem, a német. Mohács után a magyar lakosság mindvégig elenyésző kisebbségben volt az előbbi két nemzetiséggel szemben, s főleg a XIX. sz. során került zsellérként, cselédként a községbe. A felszabadulást követően a bunyevác és a német lakosság erős elmagyarosodása indult meg, amely mindinkább egynyelvűvé teszi a községet. A község népesedéstörténete ad magyarázatot a terület földrajzi neveinek fő jellemzőjére, arra, hogy a nevek alaprétegét a szláv (bunyevác) nevek képezik. A párhuzamos névadásban a német nevek bizonyíthatóan szinte minden esetben későbbi keletkezésűek vagy éppen szláv nevek átvételei (pl. Mlákd ~ Lák' ill. Umlák'). A német nevek esetében álta20* 307