AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Hermann Zsuzsanna: Egy besztercebányai könyvkereskedő a XVI. század közepén

A besztercebányai adózókat — a tanácstagok egyháziak kivételével —' topográfikusan: utcák és ezek házai szerint írták össze, minden egyes házban felsorolva a ház tulajdonosát, ennek cselédeit és bérlőit. Marianus bibliopola az adólajtsromban az Ispotály utcai (Piatea Hospitalis, Spitalgasse) háztulajdonosok között szerepelt 2 forintnyi adókötelezettséggel. Az összeírásból kitűnik továbbá, hogy egy cselédlányt tartott, bérlője nem volt. Ezek szerint 1542-ben a könyvárus ingó vagyonát — amelynek nagyrészét nyilván a raktárán levő papírok és könyvek alkották — 120 forintra becsülték. Társadalmi helyzetét tekintve ezek a számok csak iákkor mondanak valamit, ha viszonylagos értéküket meg tudjuk határozni. Ehhez viszont el kell döntenünk, hogy az adózók mely rétegéhez viszonyítsuk a könyvkereskedő adóját. Egyszerű átlagszámítással ugyanis nem sokra jutunk, nemcsak azért nem, mert a 858 forint 63 dénárnyi összadó

13 az 1 dénár és 90 forint közt mozgó összegekből gyűlt össze, hanem azért sem, mert ez az összeg magában foglalta azoknak az adótételeit is, akiket más — nem hatvanad — adókulcs szerint terheltek. Ezért helyesebbnek látszik, ha kizárásos módszerrel közelítjük meg azt a társadalmi réteget, amelyhez a mi könyvkereskedőnk is tartozhatott. Mindenekelőtt figyelmen kívül kell hagynunk a más adókulcs szerint fizetőket: a külföldi kereskedőket, a cselédeket és alkalmazottakat (beleértve a bányamunkásokat, mint a Fuggerek alkalmazottait), továbbá az egyháziakat. Az ezek kizárása után megmaradt adózók differenciálására az adólajtsrom, amely a foglalkozásokat csak elvétve tünteti fel, két szempont figyelembe vételét teszi lehetővé. Az egyik a topográfiai, tehát az, hogy az adózó a város mely részén, nevezetesen a főtéren vagy a külutcák egyikében lakott-e. A másik szempontot az a tény nyújtja, hogy háztulajp donosként vagy bérlőként szerepelt-e az összeírásban. A két szempont együttesen lehetővé teszi, hogy felfelé elhatárolhassuk a váras felső patrícius rétegét, ezt ugyanis a főtéren, a Ringen, háztulajdonnal bírók alkották.

20 (A Ring 30 háztulajdonosánál az egy főre eső adóátlag 9 forint 32 dénár, ezen belül a 10 szintén itteni háztulajdonnal rendelkező tanácstag közül egy főre 13 forint 45 dénár jut. Ezek a számok azonban messzemenően nem fejezik ki a valóságos vagyoni különbséget a többi adózóhoz képest, mert ezek a polgárok rendelkeztek ugyanakkor leginkább az adózásnál figyelembe nem vett ingatlan tulajdonnal is.) könyv Károlyi Árpád születése nyolcvanadik évfordulójának ünnepére.) Bp., 1933.; A garam-vidékd bányavárosok lélekszáma a XVI. sizázad derekán, Torit. Szemle. 1958. 3—4. ez. 19 Ennek az összegnek átadásiárol állított ki elismervényt 1542. júl. 3-án Stager Mihály, a város jegyzője. Ld: OL. Kamarai it. Conscrdptiones portarum. Fasc. 4. Civitaitensia. 20 Paulinyí O.: Tulajdon és társadalom a Garam vidéki bányavárosokban. Tört. Szemle. 1962. 2. sz. 174—175. 1. 86