AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalogizálás tárgyai

A könyvek — itt köznapi jelentésével használjuk e szót —• nagyobbik részének katalogizálása során egyetlen bejegyzés készül. Ilyenkor teljes a korreláció elemi tárgy és katalógus-bejegyzés között. Igen nagy azonrban azoknak az eseteknek a száma is, amikor egyetlen könyv katalogizálása során több bejegyzés készül, s a megfordított eset —• hogy egy bejegyzés több ilyen tárgyat szolgál — is előfordul (az imént említett utalások). Jelen feladatunk megoldásánál a nehézséget az előbbi eset okozza, mert az ugyanazon könyv katalogizálása során készült több bejegyzés esetei négy csoportba sorolhatók. Vannak közöttük olyanok, amelyekben a többlet-bejegyzés(eke)t az alapfeladatok hármassága teszi szükségessé, s így e bejegyzések nem elemi, hanem összetett tárgyakat regisztrálnak; azután olyanok, amelyek több különböző szintű bibliográfiai egységet magában egyesítő könyv katalogizálása során készülnek s különböző elsőrendű elemi tárgyakról — pl. egy sorozattagról és egy különálló bibliográfiai egységről — adnak számot; olyanok, amelyek mind ugyanarra az elsőrendű elemi tárgyra vonatkoznak; végül pedig olyanok, amelyek az elsőrendű elemi tárgytól különböző elemi tárgyat regisztrálnak. Bennünket itt csak a negyedik csoport érdekel — csak az ebbe tartozó többlet-bejegyzés-fajták adnak a felvetett kérdésre pozitív választ, ezt kell tehát a többitől elkülönítenünk. Az első két csoporttal már foglalkoztunk — ezek itt nem okoznak újabb problémát. Nem így a harmadik csoport — ennek az elkülönítése a negyediktől alkotja most soron következő feladatunkat. Mint tudjuk, az alapvető katalogizálás alá eső dokumentumok első helymeghatározó jegyeként a szerző nevét használjuk. Ha a szerző neve ismeretes, a címleírók túlnyomó többsége megelégszik egyetlen bejegyzéssel, s ez alól csak akkor tesz kivételt, amikor ez a szerző alatti bejegyzés nem teljes értékű: amikor a dokumentum nem említi, vagy nem elég nyomatékkal említi a szerző nevét, vagy amikor a szerző-fogalom kiterjesztésével a szerző helyét, ill. helymeghatározó funkcióját nem valóságos szerzőkre: gyűjtemények összeállítóira, szerkesztőire, vagy testületi szerzőkre ruházzuk. Ilyenkor a címleírók zöme szükségesnek érzi a katalógushasználó esélyeinek feljavítását egy cím alatti mellékbejegyzés beiktatása útján. A szerző neve alatti egyetlen bejegyzés tárgya nem lehet vitás: e tárgy az elsőrendű elemi tárgy, a kétarcú „könyv", amelynek regisztrálását az első alapfeladat minden körülmények között megköveteli. S az sem lehet vitás, hogy ha a rejtett szerző vagy a quasi-szerző neve alatti főbejegyzés mellett még egy cím alatti mellékbejegyzés is készül, ennek tárgya azonos a főbe jegyzésével — a több bejegyzés mögött ugyanaz az elemi tárgy áll. A többes bejegyzés egyedüli oka ilyenkor az, hogy a rejtett szerző ill. quasi-szerző alatti bejegyzés nem egészen kielégítő, s ezért a cím alatti mellékbejegyzés alkalmassága az elemi tárgy megtalálását szolgáló fogantyú szerepére nem, vagy nem sokkal marad el a szerzői bejegyzés alkalmassága mögött, vagy pláne felül is múlja az utóbbit 40