AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalogizálás tárgyai

teljesen egy sorba helyeztük a kettős elemi tárgyak egyéb típusaival. Az, egyszerű „kiadói sorozatok" regisztrálását a Porosz Instrukciók csak kivételes esetekben engedik meg, s ha az újabb nagy szabályzatok általában eltávolodást mutatnak is ettől az állásponttól, a kis könyvtárak számára készült egyszerűsített szabályzatok még ma is ragaszkodnak hozzá. Nyilvánvalóan helytelenül, mert a sorozatokról adott külön információ több szempontból értékes, költsége pedig — miután egyszerű mellékbejegyzéssel elintézhető — csekély. Előnye elsősorban az, hogy valószínűleg a sorozatcím a leghasználhatóbb azok között a pót-fogantyúk köKött, amelyek a szerzőt és a címet nem ismerő kereső számára a sorozat keretében megjelent egyes könyvet hozzáférhetővé tehetik, vagyis ez a leghatékonyabb azok között a második vonalbeli segédeszközök között, amelyeket — főleg a nagykönyvtárak katalógusaiban —• a hiányosan tájékozott kereső eligazítása érdekében, biztonság kedvéért, alkalmazni szokás. De maga a könyvtári üzem is, szerzeményezés, katalogizálás és olvasószolgálat egyaránt, sok hasznát látja a sorozatokról nyújtott részletezett információnak. A tartalmilag homogén sorozatok külön bejegyzésének pedig még egy további előnye is van — az, hogy az e sorozatok tagjai közötti tartalmi rokonság következtében sok kereső mint tárgyi jellegű információt is értékelni fogja a sorozat egészéről nyújtott felvilágosítást. Miután ez az információ igen egyszerűen hozzáférhető, az utolsó érv közművelődési könyvtáraknál talán még fokozottabb mértékben esik a latba, mint a nagy- és szakkönyvtáraknál. Mindezt figyelembe véve kívánatos, hogy a sorozatok saját formai jegyeik alatti külön részletezett regisztrálásának az első alapfeladat elengedhetetlen részeként való elismerése minél előbb általánossá váljék. EGYÉB ELEMI TÁRGYAK Amint erre már céloztunk, azzal, hogy tisztáztuk az első alapfeladat hagyományos definíciójában szereplő könyv szó jelentését, még távolról sem végeztünk az első alapfeladat területéhez tartozó tárgyak témájával. Láttuk, hogy a katalogizálás elemi tárgyai kivétel nélkül az első alapfeladat területéhez tartoznak —• a második és harmadik alapfeladat területén elvileg nincsenek elemi tárgyak, csak összetettek. Minden elemi tárgy ex definitione autonóm tárgy lévén, mindegyikhez tartozik egy katalógus-bejegyzés, mindegyik egyúttal egy ilyen bejegyzésnek is tárgya. Ha tehát azt akarjuk ellenőrizná, hogy az elsőrendű elemi tárgyakon kívül van-e még egyéb az első alapfeladat területéhez tartozó (más szóval: elemi) tárgya a katalogizálásnak, akkor nyilván legcélszerűbb sorravenni katalógusaink bejegyzésfaj tóit, és megvizsgálni, hogy mi az az elemi tárgy, amit regisztrálnak. Előre kell bocsátanunk, hogy a katalogizálás bármely tárgyának autonóm módon való regisztrálását a három általánosan használatos katalógus-bejegyzésforma (főbejegyzés, mellékbejegyzés és utalás, amely utóbbi 38