AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalogizálás tárgyai

ban — a nagy könyvtárak katalógusainak többsége eleget tesz neki. El­lentétben Jolleyval 9 , ezt a többségi gyakorlatot egészségesnek tartom. Még egy kis kitérés! Említsük meg, hogy a feladatok, és az eszkö­zök közötti teljes korreláció is megteremthető lenne — a feladatok átfo­galmazása útján. Az első alapfeladatot úgy is meghatározhatnék, mint annak a katalógus-használónak a kielégítését, aki egy bizonyos könyvet annak anyagi jegyeire hivatkozva keres. Ez egyúttal azt jelentené, hogy annak a kiszolgálása, aki ugyanazt az adott könyvet keresi ugyan, de ezt nem a könyv anyagi, hanem a benne levő mű egységesített jegyeire támaszkodva teszi, már a katalógus második ill. harmadik alapfeladatá­ra tartozik. E két utóbbi alapfeladat a megfelelő átfogalmazásban ugyan­is annak a katalógus-használónak a kiszolgálásában állna, aki egysége­sített jegyek alapján keres nemcsak egy művet vagy oeuvre-t, hanem egy adott könyvet is. Vagyis ez a megfogalmazás a feladatokat nem tár­gyaik természete, lényegi különbségei alapján határolná el egymástól és határozná meg, hanem a megkülönböztető jegyeknek a különböző kate­góriái alapján, amelyekre támaszkodva a katalógus-használók e tárgya­kat a katalógusban kereshetik; más szóval, nem a katalógus-használók szükségletei, hanem magatartása, a katalógus oldaláról nézve pedig an­nak a módszernek az alapján, amely az e magatartásnak megfelelő kata­lógus-bejegyzést produkálja. A címleírás elméletében a feladatok elhatárolása és a tárgyak osz­tályozása e két szempontjának, úgy gondolom, egyforma létjogosultsága van. A megszokottól eltérő, itt felvetett szempontú elhatárolásnak az az előnye, hogy a feladatoknak és az ellátásukra szolgáló eszközöknek kor­relációját eredményezi. Ez az elméletnek, a katalogizálás feladatai megha­tározásának és tárgyai rendszertanának a szempontjából számottevő előny a feladatok elhatárolásának e módját nézetem szerint elvileg egyenran­gúvá teszi a megszokott móddal. Viszont éppen az utóbbi megszokottsá­gának a ténye mégis ennek a javára billenti a mérleget — a rendszerezés két egyenrangú szempontja közül kétségtelenül a már meghonosodottat illeti meg az elsőbbség. Ennek a megállapításával a feladatok elhatáro­lása itt felvetett új módjának a kérdését le is zárhatjuk. Láttuk, hogy az egyes alapfeladatok tárgyainak és a különböző for­mai jegyeknek a koordinációja gyakorlatilag nem egyértelmű, nem ki­zárólagos. S ezt még kiegészíthetjük azzal a megjegyzéssel, hogy nem is igen állapítható meg, hogy ténylegesen a formai jegyek melyik ka­tegóriája alatti bejegyzések segítik céljához az egyik vagy a másik alap­feladat tárgyát kereső olvasók többségét. Ennek ellenére az egyes fela­datoknak és formai jegyeknek az az összetartozása, amelyet a fent el­mondottak indikálnak, mégis fennáll abban az értelemben, hogy szük­9 Vö. Jolley, L.: The principles of cataloguing. London, 1960, Crosby Lockwood. 11. 1. t В

Next

/
Oldalképek
Tartalom