AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Nagy Istvánné: A Horthy-korszak „középosztályának” irodalmi ízléséről

kitörés, az európai látókör, a változatosabb műfajok olvasása. Nem elégszenek meg a közismert írókkal, kedvenc művekkel, új .és új nevekkel találkozunk, szélesebb írógárda könyveiből válogatnak. Érdeklődéssel fordulnak a modern nyugati irodalom felé, s magyar vonatkozásban is az új társadalmi, irodalmi törekvéseket tükröző alkotások (pl. szociográfiák) pártolói. Az írók, tudósok, művészek már mintegy foglalkozásuk folytán magasabb igényekkel rendelkeznek, irodalmi ízléssel, az átlag felett álló színvonallal közelítenek a könyvhöz. Vallomásaikat olvasmányaikról Kőhalmi Béla foglalta Össze Üj könyvek könyve című gyűjteményében,. Ez a 173 nyilatkozat tanúságot tesz a könyv emberformáló erejéről, érdekes, mély összefüggésekre mutat rá. Mindamellett azonban az efféle körkérdésekre adott válaszokból természetesen csak viszonylagosan bontakozik ki egy nemzedék vagy nemzedékcsoport értelmi színvonala és szellemi világképe. Sokszor nyilvánvalóan szó fér a válaszok őszinteségéhez. Sokan nem arra felellnek, hogy mit szeretnek, hanem hogy mit illenék szeretniük. Az általános színvonal, az ízlés előkelősége ellen nem lehet kifogásunk, de olykor úgy tűnik, hogy némelyek szertelen érdeklődésüket akarják fitogtatni, vagy legalábbis elhitetni. Mégis objektív megállapításaik és szubjektív jellegű megnyilatkozásaik számottevő dokumentumai a kor olvasási kultúrájának. Kárpáti Aurél írja: „A háború óta megjelent művek jórésze elsősorban és jóként korát kívánja adni. Ez a kor pedig vajmi kevéssé kedvez a mar adandóságnak. Nagyon is siet, nagyon is hamar változik. Holnap elveti azt, amire ma esküszik . . . így hát nem csoda, hogy a lélek megtartó szűrőjén csak kevés újabb könyv akad fönn. Én ezek közül legszívesebben Mauriac regényeire, Strachey Essex-Erzsébetjére és Valéry esszéire emlékszem. Meg Babits Világirodalomtörténetére, Móricz Boldog emberére, Kosztolányi Hajnali részegség című versére s Werfel kis remekművére: az Érettségi találkozóra. A többiek inkább régebbi ismerősök voltak: Thomas Manntól (Varázshegy) Dosztojevszkijig (Karamazovok). S и még régebbiek közül Shakespeare és Goethe tér vissza mind gyakrabban, szinte állandó olvasmányként. Azonkívül az Ember tragédiája, amelyről már húsz év előtt azt vallottam, hogy a legsúlyosabb, magyar írás a Halotti Beszéd óta. Végül újra meg újra: Ady. — Nem sok, de hát nyílván nem a mennyiség teszi az igazi élmény értékét, hanem az átélés minősége"J

1 — Schöpflin Aladár érdeklődését azok az általános jelenségek ragadják meg, amelyek a háború előtti világgal szemben lényeges különbséget mutatnak. Az emberek, a társadalom bizonytalanságérzését, az élet anarchikus állapotát szerinte az irodalomban legteljesebben a Point Counter Point, Aldous Huxley regénye fejezi ki.

78 11 Üj könyvek könyve, ösisaegyűjt Kőhalma Béla. Bp. 1937. 31. 1. (Továbbiakban: Kőhalmi.) 78 Kőhalmi i. m. 41-42. 1. 216