AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Nagy Istvánné: A Horthy-korszak „középosztályának” irodalmi ízléséről

tobzódását.'™ A klebelsbergi kultúrpolitika alapjában reakciós, célkitűzéseiben elhibázott, részeredményeit azonban nem hallgathatjuk el. A kultusztárcát kiemelte addigi jelentékteleniségéből, és súlyt adott a kultúrpolitikának az általános politikán belül. Legjelentősebb eredménye a felsőoktatás színvonalának emelése, a Collegium Hungaricumok létesítése, melyek a káderképzést voltak hívatottak szolgálni, túl az egyetemi oktatáson. Tagjai nagy többségiben a „veszélytelen" osztályokból kerültek ki. Világosan meglátta a magyar néptömegek kulturális elmaradottságát, tisztában volt ennek összes következményeivel, saját osztálykorlátainak határai között igyekezett ezen változtatni, de a szélesebb rétegekből nem akart értelmiséget toborozni. — Az ellenforradalmi rendszer kultúrpolitikája másik meghatározó egyéniségének, Hóman B.álintnak feüéptével sem változik az alapvető tendencia: „. . . az irányelv, amelyből Klebelsberg kiindult, a magyar ,kultúrfölény' annyiszor ócsárolt, sőt ízléstelen élcek központjába állított eszméje minden bírálatot kiáll, s kell, hogy irányító eszméje, ideálja legyen minden kultúrpolitikusnak — írja Hóman,,

4 Noha a kulturális élet vezetése a konzervatív irodalmi körök kezében volt, Herczeg Ferenc, Pekár Gyula, Harsányi Zsolt, Tormay Cecil vitték a szót, a korszakot mégsem a kiábrándultság, a hanyatlás mozdulatlansága jellemezte, „. . . mert az élet rettenetesebben más, mint volt húsz év előtt, mert a mai élet tele van feszültséggel, kétségbeesésekkel, jajszóval, gazdasági összeomlással és mindenekfelett a világnézetnek véghetetlen és csodálatos átalakulásával" — vallja Móricz Zsigmond 1931ben.

5 Alapjában két irodalompolitikai irányzat uralkodott, a rendszert támogató mozgalmakkal szemben ott küzdöttek a haladó szellemek, de a Horthy-rendszer kultúrpolitikájának bénító hatását nehezen tudták ellensúlyozni. Kassák így panaszkodik: „Hiába küzdünk emberségesebb politikai vívmányokért, emberségesebb gazdasági helyzetért, ha közben kultúrnevelés hiányában az ember maga-szellemében elszürkül, vágyaiban eligénytelenedik. A művészi produktum talán még nálunk sem volt scha annyira piaci árucikk, mint napjainkban."

6 A korszak osztály társadalma, mint a kultúra minden eszközét, a könyv- és könyvtárkultúra intézményeit és szervezeteit is a maga szolgálatába állította. A könyvtárak, elsősorban a közművelődési könyvtárak, nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempontból sem voltak kielégítő színvonalon. Nem beszélve a vidéki közkönyvtárak elmaradott áHapotáról, a Fővárosi Könyvtár szemlélete sem volt alkalmas a tömegek nevelésére. „Az Ehrenburgok, Joseph Rothok, Glässerek, Kästnerek .. . könyveinek terjesztése a köz szempontjából nem lehet kívánatos.. " 3 A Magyar Szocialista Munkáspárt művelődési politikájának irányelvei. Társadalmi Szemle. 13. évf. 1958. 7—8. sz. 119. 1. 4 Hóman Bálint: Művelődéspolitika. Bp., 1938. 24. 1. 5 Móricz Zsigmond: Az irodalom és a faji jelleg. Nyugat, 1931. mára 1. 285. 1. ß Kassák Lajos: Könyv és kultúra 1936-ban. Népszava, 65. évf. 1937. 7. sz. 11. 1. 197