AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Vértesy Miklós: A lapszerkesztő Vértesi Arnold. (Egy fejezet a magyar sajtó 1861–1871 közti történetéből)

•visszavonulva, a zsurnalisztikái és politikai izgalmaktól távol irodalmi "munkásságomnak szentelem életem hátralevő részét."

11 Anyagi viszonyai hosszú ideig nem engedték meg ezt. A pénzzel való bánáshoz sohasem értett. Munkatársainak kizsákmányolása épp oly távol állott tőle, mint a kuporgatás, zsugoriskodás kispolgári „erénye". Ilyen tulajdonságokkal nem gyűjthetett vagyont. A nyomdának és az újságinak a jövedelméből, az írói tiszteletdíjakból ugyan látszólag polgári jólétben élt, „csak itt-ott esett bepillantás az árnyékokba — írta Jenő iia évekkel később — hogy a jólét mögött ott rejtőzött az anyagi gond."

82 1892-ben mégis úgy érezte, hogy valóra válthatja kedves tervét. A Debreceni Ellenőr szerkesztését február 3-án átadta Gyula bátyja hasonnevű fiának, aki ekkor mar ismert nevű elbeszélő és költő volt. A sors azonban nem engedett hosszú pihenést. A nyomdát még minidig terhelte adósság, s ehhez újak jöttek. Egyik „barátja" nagyobb ösz.szegű váltót íratott alá vele, s ezt neki kellett kifizetnie. A következmény gyors és teljes anyagi romlás lett. Az év végén kénytelen volt a nyomdát és az újság tulajdonjogát eladni egy, a Szabadelvű Párt támogatásával erre a célra alakult vállalatnak, a Csokonai Nyomda Részvénytársaságnak. Az Ellenőr szerkesztését újból átvette, hogy megélhetését legalább átmenetileg biztosítsa, majd 1893 szeptemberében végleg lemondott róla, *és visszaköltözött a fővárosba. 59 esztendős korában „kellett újra megismerni az úri szegénység kínos terhét",

83 Egészsége nem engedte meg, hogy a nap egy részét szerkesztői asztal mellett töltse. Így három gyermekét a szűkre szabott írói .tiszteletdíjakból iskoláztatta. Ezek a tiszteletdíjak azonban — a kiegyezés körüli évekhez viszonyítva — nagyobbak lettek. Ebben része volt a .szerzői jog védelmiéről szóló 1884. évi XVI. törvénynek. A szerkesztéstől, a politikai élettől végleg visszavonult, az írást azonban nem hagyta abba. Alkotókészségét, szellemi frissességét, éles társadalomkritikáját mindvégig töretlen erőben őrizte meg. A tollat csak a halál tudta kicsavarni kezéből 1911-ben, 77 éves korában. 81 Debreceni Ellenőr. 1892. febr. 2-i sz. 82 Vértesy Jenő kéziratos naplója a S2erző birtokában. 83 U. o. 192