AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Könyvtártörténet - Pálvölgyi Endre: A Csontosi János elleni fegyelmi vizsgálat és annak politikai háttere

ban nincs joga. „Senki annyi politikai cikket nem ír, mint a museum igazgatója, holott neki . . . a museum érdekei fölött őrködni volna hivatása." Várady ismételten hangsúlyozta, hogy „a múseumban rossz a vezetés", és „mivel kétségtelenül bebizonyult, hogy a vezetés rossz s hogy az a nemzeti múseum magas igényeinek egyáltalában nem felel meg, intézkedni [kell] az iránt, hogy az intézet más vezetést nyerjen." Ragaszkodott ahhoz, hogy bűncselekmény történt, márpedig az ilyesmiért az a felelős, akinek vezetése alatt a bűncselekmény történik. Ezért „nem lehet az igazgatót állásában továbbra is megtartani." Majd így folytatta: „Hát lehetséges-e az, t. ház hogy ily botrányos körülmények között megmaradjon továbbra is az intézet élén a mai igazgató?". Ekkor Polónyi Géza a szélsőbal élénk helyeslése közepette közbeszólt: „Mióta ígérik, hogy elbocsátjákl" Várady felszólalását azzal fejezte be, hogy olyan férfit kell az intézet élére állítani, „a ki a tudomány fejlődését előmozdítani kötelességeitek tartaná".

70 A Pesti Napló aznapi esti kiadása beszámolt az országgyűlés üléséről, és kiemelte, hogy „Várady Károly a maga részéről szükségesnek tartja . . ., hogy Pulszky Ferenctől a kormánypárti vezércikkírást eltiltsák".

71 VI. Pulszky sokat emlegetett vezércikkei joggal fájhattak az ellenzéknek. Ezek a többnyire két-három naponként a Pesti Hírlapban megjelent rövid elmefuttatások sorozatosan támadták az ellenzéket, rámutattak arra, hogy az ellenzéknek tulajdonképpen nincs politikai programja, támadja ugyan a kiegyezést, de forradalmat természetesen ő sem akar; a harc tehát egyedül a hatalomért folyik. Ha valamelyik ellenzéki párt többséget kapna, ugyanazt a politikát folytatná, mint a szabadelvű párt. Pulszky mélységesen elítélte ezt az inkább a hatalomért, a pozíciókért, mint politikai elvekért vívott harcot. Szemére vetette a „szélső W'-nak, hogy „nem érzik . . ., hogy . . . inkább csendes munkásságra, mint zajos izgatásokra van szükség"; hogy a régi rendi országgyűlés módszereit akarják követni még most is.

72 Különösen a törvényhozás munkáját keservesen akadályozó obstrukció miatt pellengérezte, gúnyolta ki a pártokat, leplezte le azok egymás közötti ellentéteit.

73 Az egyházpolitikai küzdelmek megindulásakor hevesen szembefordult a reakciós papsággal. A klerikális Magyar Állam cikkeit förmedvényeknek nevezte, és figyelmeztette a papságot, hiába vágyódik politikai vezető szerepre, mert „az egyház uralma mindenütt megszűnt".,

74 Az elkeresztelési rendelet körül kavart viharok idején az anyakönyvek államosítását és az általános vallásszabadságot tartotta a helyzet egyetlen megoldásának.

70 Egyik vezércikkében Polónyi Gézát név szerint is aposztrofálta, amiért „sporttá alacsonyltja a parlamentarizmust"'.

76 Más alkalommal remek szatírában festette meg kora országgyűlési üléseit, és bár vezércikkeiben a kormánypárt érdekeit képviselte, annak nevében intette, korholta a kormányzó párt ellenfeleit, ezúttal alig tett különbséget ellenzék és kormánypárt 70 Uo. 369—371. p. 71 Pesti Napló 1893- jan. 14. 2. p. 72 „A parlamenti ellenzék" Pesti Hírlap 1891. aug. 25. 232. sz. 73 „Az országgyűlés feloszlatása" PH 1891. dec. 25- 354. sz., „Átéli választások" PH 1891. dec. 27. 356-sz., „A nemzeti párt" PH 1892. jan. 31. 31. sz., stb. 74 „Hencegések" PH 1892. febr. 19. 50. sz., „Az alpapság" PH 1892. máj. 31. 151. sz. 75 „Állam és egyház" PH 1892. máj. 18.138. sz., és ugyanezzel a címmel uo. 1892. máj. 22.142. sz. 76 „A leszavazás" PH 1892. jún. 2. I53. sz. 178