AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Könyvtártörténet - Pálvölgyi Endre: A Csontosi János elleni fegyelmi vizsgálat és annak politikai háttere

csen előmenetel«, az ember csak nem maradhat örökké segédőr."- A romlott légkör egyenes következménye volt az akkori hivatali rendszernek, hiszen a szamárlétrának nagyon kevés foka volt. Ahhoz, hogy valaki feljebb kapaszkodhassak, egy másiknak meg kellett halnia, vagy fizikailag, vagy erkölcsileg. Egy-egy halálesetre olykor évekig vártak izgatottan, közben természetesen folyt a megürülő helyért a versengés, stréberkedéssel, egymás befeketítésével, amint az újság írta „testületileggyakorolt denunciációval."

6 Lehetséges, hogy ilyen denunciációról volt szó ebben az esetben is, hiszen Csontosi meglepően gyorsan haladt előre a ranglétrán (utaltunk rá, hogy saját bevallása szerint Pulszky pártfogolta), és ez kihívhatta ellene a miatta háttérbe szorított kollégák féltékenységét. Majláthnak erre aligha volt oka, hiszen nyugdíjazása amúgy sem késett volna soká, 1892-ben már hatvanadik évében járt. A Budapesti Hírlap november 6-i most idézett és egyébként is figyelemreméltó cikke szintén azt állítja, hogy a-vizsgálat „egy tömeges följelentés

1

''-re indult meg. A miniszter október 6-án rendelte el a vizsgálat lefolytatását,

7 és néhány nap múlva már a nagyközönség is értesült az eseményekről. Az kétségkívül igaz, hogy Csontosit kollégái nem kedvelték. A vele szemben érzett személyes ellenszenv több forrásból táplálkozott. Csontosi túlságosan nagyra tartotta saját képességeit és a kelleténél jóval többet hangoztatta érdemeit. Magát „kapitánynak", а többieket „altisztnek'''' és „közkatonának''' tekintette, és ezt éreztette is velük. Az „altiszteknek" és „közkatonáknak" azonban ez a bánásmód cseppet sem tetszett, „fellázadtak a kapitány ellen", és kimondták: „nolumus hunc [scilicet Csontosi] reonare super nos"[

8 összeférhetetlen természetével sok haragost szerzett mint ő maga írta „a könyvtár érdek-ben" összeveszett Ráth Györggyel, Fraknói Vilmossal, Szilágyi Sándorral, Pauler Gyulával, Thallóczy Lajossal, Majláth Bélával, Szinnyei Józseffel, Erdélyi Pállal/* A legtöbb haragost bizonyára 1892-ben szerezte magának a múzeumi tisztviselők fizetés rendezésével kapcsolatban. Mivel ismerte a Pénzügyminisztérium illetékes referensét, rábízták, hogy minél több pénzt verekedjen ki a Múzeum számára. Csontosi a tárgyalások során saját egyéni érdekeit is szem előtt tartotta,, ennek eredményeként olyan felterjesztés készült, amely Csontosit segédőrből őrré léptette volna elő, a többi könyvtári segédőr viszont megmaradt volna korábbi beosztásában. Az őrök 'izetekét ez a evezet 400—800 forinttal javasolta felemelni, a segédőrökét és a gyakornokokét ezzel szemben csupán 100—200 forinttal. A hátrányosan érintett tisztviselők mindent elkövettek, hogy ezt a döntést megváltoztassák, követséget küldtek a Vallás- és Közoktatásügyi miniszterhez, és amikor ez nem járt eredménnyel, az Országgyűlés előtti tiltakozásra készültek.

10 Haragjuk és gyűlöletük elsősorban Csontosi ellen irányult, és valószínűnek látszik, hogy emiatt kértek ellene fegyelmi vizsgálatot, s gondoskodtak arról is, hogy a hiányzó kézira-. tokról szóló hírek kiszivárogjanak a könyvtár falai közül. Rákosi Jenő lapjában már október 15-én megkezdték „A múzeumi könyvtár szennyesé"-nek kiteregetését.

11 Ekkor még kifejezetten Csontosi személye állt az előtérben. A cikk elmondja, hogy a Könyvtárban néhány nap óta vizsgálat folyik, Csontosi már napok óta nem látható a Múzeumban, és valószínűleg nem is tér vissza többé, „mert olyan dolgokat követett el, melyek lehetetlenné teszik, hogy továbbra 6 ,,A nemzeti Múzeum" Budapesti Hírlap 1892. november 6. 307. sz. 9—10, p. 7 Csáky előzetes válasza, Napló 1892—1897- 6. köt. 199. p. 8 2, sz. emlékirat 159- P9 1. sz. emlékirat 67. p., 2. sz. emlékirat 113- p. 10 Ld. az 1. sz. emlékirat-ox. 11 Budapesti Hírlap 1892. október 15. 2&5. sz. 6. p. 165