AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)
Módszertani kérdések - Domanovszky Ákos: A leíró katalógus alapfeladatai
A LEÍRÓ KATALÓGUS ALAPFELADATAI DOMANOVSZKY ÁKOS A kodifikálás olyan elveknek a precíz és explicit érvényrejuttatása, amelyek tökéletlenül és bizonytalanul már addig is érvényesültek" — mondja L. Jolley, 1 elmulasztva hozzátenni, hogy a címleírási szabályzatokra ezt a tételt még csak óhajtó módban lehet alkalmazni, mert megfelelő elméleti előkészítés hiányában eddig egyetlen szabályzat vagy szabályzattervezet sem jutott el adekvát címleírási elveknek sem a teljesen precíz, sem a valóban explicit, világosan kifejezett és félreérthetetlen érvényre juttatásáig. Kétségtelenül azért, mert abból a teljesen helyes felismerésből, hogy a címleírás gyakorlati tevékenység, a könyvtárosok azt az abszolúte helytelen következtetést vonták le, hogy fölösleges ennek a gyakorlati tevékenységnek nagy elméleti alapot keríteni — a praxis úgyis megmutatja a helyes utat. Ezzel alapjában véve rokon álláspont jut kifejezésre az amerikai szakirodalomnak abban a nagyhagyományú tételében, amely a katalogizálást művészetnek minősíti. Bármennyire hízelgő is ez a felfogás, mégis ugyanaz a tisztán prakticista álláspont rejlik mögötte, mint az előbbi, kevésbé eufemisztikusan megfogalmazott nézet mögött — a gyakorló címleíró szerepének a túlhangsúlyozása egyúttal az elmélet és a szabályalkotás jelentőségének alábecsülését implikálja, s gyakorlatilag is ezt eredményezte. Csak az utóbbi évtizedek hozták meg a felismerést, hogy a címleírás következetesen racionális alapokra helyezésének előfeltétele a megfelelő elméleti megalapozás. Mert igaz ugyan, hogy a katalogizálás tulajdonképpen szerszámkészítés, de egy igen bonyolult, összetett szerszám készítése — műszaki vonalon az ilyen szerszám tömeges előállítására vonatkozó utasítás kidolgozását ma már múlhatatlanul alapos elméleti előkészítés előzi meg. A katalogizálás terén ennek még csak a kezdetei mutatkoznak. Az elméleti előmunkálatok logikai sorrendben legelső lépésének a leíró — megszokott, de pongyola nevén: betűrendes — katalógus feladatai tisztázásának kell lennie. Világos, hogy a katalógus berendezését, tehát a címleírás módját, szabályait elsősorban e feladatok határozzák meg. Az újabb irodalomban valóban minduntalan vissza is tér ennek a kérdésnek a felvetése s — anélkül, hogy a kérdés részletes, alapos analízisére sor került volna •—• már hagyományossá vált a reá adott válasz is. Ez a válasz jó úton jár és nagy vonalaiban megfelelő. Mégis érdemes az egész kérdéskomplexumot részletes analízisnek alávetni, egyrészt, mert föltétlenül haszonnal jár, ha szándékainkat, céljainkat végre egyszer alaposan szemügyre vesszük és explicite vallunk róluk, másrészt pedig, mert az említett hagyományos válasz még nem egy vonatkozásban hézagos, bizonytalan, ső t téves. Ez az írás kísérlet e hézagok, bizonytalanságok és tévedések kiküszöbölésére. Jolley, Leonard: The principles of cataloguing. London, 1960. (= Crosby Lockwood's new librarianship series. 5-) 4. 1. 7
