AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Módszertani kérdések - Tóth András: A könyvtári gyűjtőköri munkálatok és az Egyetemi Könyvtár

középkori történet országos jellegű, valamint a szlavisztika-anglisztika-germanisztika tudományági szakkönyvtáraként jelölte ki. A változás azonban ennek ellenére is lényeges volt: a romanisztikai anyag, a klasszika-filológia, az ókori történelem és az orientalisztika gyűjtése a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának (MTAK) feladatává vált. Kiegészítette ezt az intézkedést a minisztérium egy utasítása 1959 végén,

9 mely a könyvtár gyűjtőkörét kiterjesztette az antiklerikális-ateista irodalom gondozására azzal, hogy „a gyűjtőkör ilyetén kibővítése magában foglalja szükségszerűen a leglétnyegesebb vallás- és egyháztörténeti munkák gyűjtését is" Az utasítás nem tért ki arra, hogy az új feladat milyen szintű legyen; a könyvtár e gyűjtést tudományági szakkönyvtári szinten látja el. Az új feladat szervesen kapcsolódott a könyvtár egyik régi gyűjtési területéhez; annak modernizálása mellett elsőrendű célja az intézkedésnek, hogy az ily természetű legfontosabb irodalom megfelelő állami kezelésben is található legyen. Az 1958. évi jogszabályban fent említett tudományágak folyamatos és rendszeres gyűjtésével kapcsolatban nehézségek csupán a teljességet illetően -— anyagi okok következtében — merülnek fel. A gyűjtőköri kérdőívre adott válaszában

10 a könyvtár leszögezte, hogy a) A filozófia egyik legrégibb gyűjtési területe, melyet lehető teljességgel óhajt gyűjteni, különös tekintettel a marxizmus—leninizmus teljes filozófiai anyagára. E téren határtudománynak tekinti a lélektant. b) A középkori történet hasonlóképpen hagyományos gyűjtőköre; középkornak az i. sz. 476—I650 közti évszázadokat tekinti s határtudományként kezeli a történeti segédtudományokat, a tudomány- és technikatörténetet, a könyv- és könyvtártörténetet. c) Az ateista-antiklerikális gyűjtéssel kapcsolatban jelezte, hogy határterületnek tekinti a teológiát. d) A szláv, angol és germán nyelv- és irodalomtudományi gyűjtést a tanszékekkel közösen látja el; elvileg azokat a műveket szerzi be, melyeknek beszerzését a tanszékek anyagi lehetősége nem engedi meg: gyakorlatilag ez a megoldás számos hibalehetőséget rejt magában. Elvi és gyakorlati nehézségek támadtak azonban az általános gyűjtőkörű jelleggel, ill. az újkori történeti és földrajzi gyűjtőkörrel kapcsolatban. A kérdőívre adott válaszában a könyvtár határozottan kifejtette, hogy az általános gyűjtőköri jelleget és funkciót tudatosan szorítja háttérbe, mivel véleménye szerint „a fővárosi fejlett szakkönyvtári hálózatban egtj ilyen univerzális gyűjtés egyetlen fővárosi szakkönyvtárnak sem lehet feladata." Mit jelent gyakorlatban ez a tendencia? Elsősorban azt, hogy a könyvtár teljesen megszüntette azon tudományágak központi könyvtári fejlesztését, melyeket hálózatán belül a kari, ill. tanszéki könyvtárak könyvtári vonatkozásban is elmélyültebben, célszerűbben láthatnak el. Vonatkozik ez elsősorban a jogtudományra és a természet-, illetve alkalmazott tudományokra. A jogtudomány terén a beszerzés teljes egészében megszűnt s csupán pár oly folyóiratra korlátozódik, melyeknek hosszú évtizedes sorozatai állnak már a könyvtár polcain. A természettudományok terén csupán a már korábban megindított kézikönyvsorozatokat teszi a könyvtár teljessé s egy-két folyóirattal folytatja a fenti gyakorlatot. Nagyjából-egészéből ugyanez a helyzet az ókori történet és a klasszika-filológia vonatkozásában is. — így törekszik jelenleg a könyvtár arra, hogy az 1958. évi jogszabályzatban foglalt általános gyűjtőköri köve9 MM 79.846/1959. sz., 1959 dec. 15-én kelt utasítása. 10 EK irattára 1553/1961. (I96I dec. 30.) 69