AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Egyéb tanulmányok - Lengyel Béla: Masereel Magyarországon az ellenforradalmi negyedszázadban (1919–1944)

Miklós hívta fel figyelmét Masereelre, adta kezébe köteteit

33

. Buday grafikája általában nem nélkülözi a társadalomkritikát, anélkül, hogy ez a világ forradalmi megváltoztatásának követelésébe csapna át. De van egy korszaka — az 1930-as évek első felében —amikor társadalomkritikája rendkívül kiélesedik s masereeli képnyelven beszél a fennálló rend válságáról. A Walpurgis-éjszaka, 1932, с lapján, a Vak vezet világtalant és a Mai kimérák című képregényeiben Ortutay Gyula azonnal felismerte Masereel hatását. „A 'Walpurgis-éjszaka, 1932 egész társadalmunk tébolyult boszorkánytáncát, gonosz őrületbe hajlását hirdeti, a 'Vak vezet világtalant'

1 című fametszet-regénye pedig ennek a társadalomnak belső igazságtalanságát, szükségszerű pusztulását kiáltja a fájdalom és viziós igazság nagy gyötrelmeivel, A. társadalom és igazság újjászületését várják és követelik e metszetek . . . a Walpurgis éjszaka elvonuló rémei torz, döbbenetes figurák: a legkínlódóbb csúfolódás és irónia ez. A 'Mai kimérák' fametszetsorozatában kétségbeesett gyűlöletté forr ez az irónia, ... A hit teljessége és diadala, az irónia mélyen etikus gyűlölete sugalmazta ezeket a kimérákat, mai társadalmunk halálra ítéli, bűnöktől, mániáktól átitatott figuráit. Valóban: ebből a k imérikus szemléletből sarjadt a 'Vak vezet világtalant' reménytelen és mégis hivő iróniája, a szakadékokba, pusztulásba hulló népek, országok, osztályok haláltánca." Ortutay megállapítja, hogy Budayt „éppen a szociális szolgálat gondolata vezette a fametszés sajátságosan szociális művészi lehetőségei felé, majd még tovább a legmaibb európai grafikai műfaj, a képregény formája felé."

3Í Ha a masereeli harcos humanizmus — fejlődésük bizonyos szakaszában — ilyen mélyen megragadta a polgári művészeket, magától értetődőnek tűnik Masereel különleges szerepe a szocialista művészek fejlődésében. Az 1930-as évek elején fiatal — jobbára húsz év körüli — festők, grafikusok, szobrászok kapcsolódtak be az illegális kommunista párt munkájába; ők képezték a magvát a Szocialista Képzőművészek Csoportjának. Magas színvonalú viták és alkotó kísérletek között törtek utat egy forradalmi szemléletű és mondanivalójú művészet felé, amely nem elégszik meg a jelenségek ábrázolásával, hanem részt akar venni a világ megváltoztatásában. Kutatták az ősöket és az élő példaképeket. A fiatal művészekre elsősorban Derkovits hatott, akit mesterüknek tekintettek; de az új tematika kialakítása, az új kifejezésmód keresése közben sokféle hatást fogadtak magukba. Hatott rájuk Cézanne, Van Gogh, Käthe Kollwitz, Georg Grosz, Picasso, Diego Rivera művészete

35

. Grosz és Kollwitz művészetét bizonyos kritikával illették: az előbbiben a kispolgári lázongást, az utóbbiban a polgári naturalizmus és szentimentalizmus maradványát kifogásolva. Masereelt egyértelműen elfogadták

36

. Harcos művészetével példaképszerűen hatott

37

. 33 Radnóti Miklósné közlése alapján. 34 Ortutay Gyula: Buday György művészete. Napkelet, 1934. 3- sz. 135—138. 1. — Baróti Dezső emlékezete szerint Buday megküldte munkáit Masereelnek, aki saját műveivel viszonozta Buday küldeményeit. — A cikkben szereplő fametszet-sorozatokat •— melyekből Baróti közlése szerint csak néhány lap készült el •— sem a közgyűjteményekben, sem Buday ifjúkori barátaitól nem sikerült megszereznem. A reprodukciók között egy teljesen masereeles ex librisét közlöm, mellyel szellemesen megtréfálta diáktársát, a fellegekben járó ifjú tudóst, aki nem veszi észre, hogy lábainál dúl a kommunizmus és a fasizmus harca. A fametszet megjelent: Magyar Űt, 1935- 5- sz. 1.1. és Vasárnapi Újság. A. Budapesti Hírlap Képes Melléklete, 1935. április 14. (A hátsó borító lap számozatlan belső oldalán.) 35 Németh Lajos: A Szocialista Képzőművészek Csoportjának története. A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve I952. Bp., 1953- Művelt Nép Könyvkiadó. 86. 1. 30 Háy Károly László: A szocialista képzőművész csoport. (1951- ápr. 14.) Gépiratos feljegyzés. 6. 1. Művészettörténeti Dokumentációs Központ — С — II — 49/4. 37 Fenyő A. Endre közlése. 276