AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)
Egyéb tanulmányok - Lengyel Béla: Masereel Magyarországon az ellenforradalmi negyedszázadban (1919–1944)
MASEREEL MAGYARORSZÁGON AZ ELLENFORRADALMI NEGYEDSZÁZADBAN (1919—1944) LENGYEL BÉLA „A művész helye azoknak az első soraiban van, akik egy új rendszerért harcolnak, mely kirekeszti az ember ember által való kizsákmányolását és a háborúkat. De a művész nem feledkezhet meg arról, hogy ehhez az új világhoz méltó, nagy művészethez csak úgy juthat el, ha a kifejező eszközök szépségére támaszkodik és alkotó tevékenysége csak e mellett a feltétel mellett válhat a felindulásnak azzá a motorjává, amely meg tudja rendíteni az emberek lelkét." 1 így vall a művészetről Frans Masereel, akit Stefan Zweig korunk Balzacjának nevezett 2 , akinek fametszeteiből, —ha minden könyv, emlékmű, fénykép és tudósítás elpusztulna — rekonstruálni lehetne egész jelenlegi világunkat 3 . Művészetének méltatói közt találjuk Romain Rolland-t, Thomas Mannt és Lunacsarszkijt is. Ha pontosan le lehetne mérni azokat a folyamatokat, amelyek során egy-egy művészi alkotás társadalomformáló erővé válik, egészen bizonyos, hogy—Gorkij Anya с munkájához hasonlóan — a legelső helyek egyikét foglalná el az Egy ember szenvedése c. fametszetes „képregény", egy forradalmár élete és halála 25 képben, ez az „optimista tragédia", mely 1918-ban jelent meg Genfben, bejárta az egész világot s melynek változatlanul frissen ható lapjaival ma is minduntalan találkozunk a világ haladó folyóirataiban. Masereel sokoldalú művész, kitűnő rajzoló és festő, de a művészettörténet legjobbjai közé fametszetei - képregényei és önálló nagy lapjai -emelik. Művészetének világa -forradalmian új esztétikai szemlélete és kifejezésmódja - rokon Majakovszkij és Brecht világával 4 . A XX. századi ember gondolkodását, érzéseit és törekvéseit, a legfontosabb társadalmi folyamatokat, a kapitalizmus válságát és a szocialista társadalom születését egyetlen képzőművész sem ábrázolta hasonló mélyen, sokrétűen és átfogó erővel. Művészete állandó feszültséggel terhes, dinamikus, aktivitással teli: nem lehet közömbösen szembeállni vele. A masereeli harag és hit, szatíra és forradalmi pátosz erejével elevenülnek meg előttünk az ember szenvedése, megaláztatása, a szenvedését okozó erők, az ember legyőzhetetlen törekvése a „nap" felé, a proletariátus harca a szabadságért és emberi méltóságért. Egy művész sem él jobban a mában, az emberek között. Tömegjelenetei azért olyan ellenállhatatlanul meggyőzőek, mert — ha a közös akarat szinte egyformává is teszi az arcokat, testeket— a művész —akárcsak Gorkij vagy József Attila — atomjaiban, az egyéni sorsokban éli át a felkelt tömeg fájdalmát, elszántságát. De Masereel nem kevésbé nagy az intim világában is, az egyéni lélek titkainak, alig észlelhető rezdüléseinek ábrázolásában. Ki tudná meg1 René Arcos: Frans Masereel. Internationale Literatur, 1935- 8. sz. 93- 12 Stefan Zweig: Zum Werk Frans Masereels. L.: Frans Masereel. Mit Beitragen von Stefan Zweig, Pierre Vorms, Gerhard Pommeranz-Liedtke . . . Dresden, 1959- Verlag der Kunst. 7. 1. 3 L.: Pierre Vorms: Wesen und Erscheinung des Holzschnittes von Frans Masereel. L.: uo. 64.1. 1 1. Sapego: Die Bildsprache der Graphik Masereels. Kunst und Literatur (Sow jet Wissenschaft), 19б2. 1. sz. 88.1. 267
