AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Egyéb tanulmányok - Szalatnai Rezső: Bél Mátyás ifjúsága

Pécsett, de még Drégelypalánkon vagy Szigligeten is megtalálja a mai néző az egykori török típusokat is. Az arcvonások századokon át visszaütnek, a szemek nemzedékeken át üzennek. Több Bél egyébként nem akadt azon a környéken. Bél Mátyásnak, az ifjabbnak, nem születtek testvérei. Anyját Cseszneky Erzsébetnek hívták, s A. Petrov, az orosz emigráns történetíró, akit a vakmerő se nevezhet magyar-barátnak, azt állítja az anyáról, hogy óhatatlanul magyar volt, Bél tehát „születésétől fogva tudott magyarul". Tálasi István XVII. századi forrásokból kikutatta, hogy Cseszneky Erzsébet dunántúli magyar nemesi családból való. Kétszázötvenöt évig senki nem háborgatta Bél Mátyás nyilvánvaló származását. 1939-ben, a fasizmus karjaiba dőlő Szlovákia iskolaügyi kormányzata függeszti ki első ízben szlovák névvel az arcképét, sőt magyar nevét is megváltoztatja, Funtíknak írja, a Béh zárójelbe foglalva az „eredeti" mellé. Holott már Haán Lajos 1880-ban közzétett Béléletrajzában megállapította, hogy a Funtík név nem családi név, hanem Ocsován kapott ragadványnév. Világos, hogy az. A mészáros-bárdot szaporán csattogtató mester fösvény volt, kis fonttal mérte a húst, szűken vágott, elnevezték hát kisfontosnak, szlovákul a funt főnév kicsinyítésével funtíknak. Maga az író ezt a nevet soha, sehol nem említi. Német életírói kutatták ki. A falu egykori 47. számú házában pillantotta meg Bél Mátyás a napvilágot. Bél Mátyásnak azonban művein kívül ma nincs más földi nyoma, csak vörösmárvány sírköve a pozsonyi Városi Múzeumban. A temető ugyanis, ahová a történetírót és prédikátort a pozsonyi evangélikusok 1749-ben elhantolták, régen eltűnt, hogy helyet adjon az élők építkezéseinek. De eltűnt a szülőház is. Nincs Bélről anyakönyvi feljegyzésünk sem. Ocsován még 1673-ban, tehát tizenegy évvel a történetíró születése előtt, hatósági parancsra megszüntették az evangélikus istentiszteletet, elfoglalták az imaházat. Az újszülöttet alighanem az ocsovai római katolikus, vagy a garamszegi evangélikus lelkész keresztelte, ugyanott jegyezték be a születést. De mindkét egyházközség matrikulája időközben elpusztult, Bél évéből már Haán sem talált egyházi feljegyzést, egy betűnyit se. Feljegyezték azonban, hogy az öreg Bél Mátyás vallásos lélek volt, s a napsütötte vasárnapokat kivéve otthon imádkozott, nyilván nem egyedül, összegyűjtve maga köré a falu lutheránusai közül a bátrabbakat. A protestáns vallásnak akkortájt még elvi, sőt forradalmi magatartása volt. A zengedezők kortársai voltak a gályarabságra hurcolt magyar lelkészeknek, s az Eperjesen dühöngő véres kezű Caraffának. Valami köze lehetett a végbeli katonákhoz a mészárosnak. 1675-ben Lipót császár védlevelet írt alá a végbeli protestáns katonáknak. Hátha ez bátorította papot-helyettesítő és kántort-pótoló magatartásra az ocsovaiak buzgó kisfontos mészárosát. Az ocsovaiak a kapcsos Tranosciushól, a cseh bibliai nyelv magyarországi énekeskönyvéből zengedeztek, mely akkortájt vált népszerűvé a szlovák evangélikusok között. Az ifjú Bél Mátyás szláv nyelvtudásának ez a vasárnaponként felcsapó komor cseh énekszó, e száratag, józan líra volt a kútforrása. A helyzet hasonlít a Mikszáth Kálmánéhoz. Szklabonyán sem volt evangélikus templom, Mikszáthék a szomszéd faluba jártak át istentiszteletre, az pedig szlovák volt, ahogy Mikszáth Prakovszkynak, a süket kovácsnak történetében leírja, s ahogy életrajzából is hitelesen tudjuk. Sőt, ugyanaz a Tranoscius volt az énekeskönyve, mint a felcseperedő Bél Mátyásnak. A Felvidéken ilyesmi gyakran megesett magyar földesurakkal is, amikor nem volt még divatban a nacionalizmus. A Tranoscius és a szlovák imakönyvek sok kiadását a vallással, mint szabadság-elvvel élő magyar főuraknak köszönheti a szlovák irodalom. De akárcsak Mikszáth Kálmánnál, Bél Mátyásnál sem rakódott le alapnak más íz, mint 247