AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)
Egyéb tanulmányok - Hermann Zsuzsanna: Egy humanista karrierje (Balbi Jeromos)
Lajos személyében. György Lajos, Kovács Ferenc kéziratban maradt Július-fordításával foglalkozva, Balbit tartja a legvalószínűbb szerzőnek. 58 Úgy hiszem, érdemes a Balbi szerzősége mellett felhozott érveket közelebbről megvizsgálni, nemcsak azért, hogy a negatív bizonyítékok sorához csatlakozva kitörülhessük őt a Julius feltételezett szerzői közül, hanem azért is, hogy néhány vele kapcsolatos tévhitet eloszlassunk. Ennek során módunk lesz egyúttal élete további alakulására is kitérni. Az első és főérv az, hogy Balbinak, mint velenceinek, elég oka lehetett arra, hogy a szülővárosa érdekeit is sértő II. Gyula pápát gyűlölje. 59 Ez az érv nyilvánvalóan nem állja meg a helyét, akár Balbi oldaláról, akár a dialógus szempontjából közelítünk is felé. Balbi ugyan valóban Velencében született, de a legcsekélyebb jele sincs annak, hogy ez érzelmileg számára valamit is jelentett volna. Szülővárosát elég korán, valószínűleg az 1470-es években elhagyhatta és csak 1524 szeptemberében Ferdinánd követeként látogatta újra meg. Egyetlen Velencével kapcsolatos személyes megnyilvánulásában, egy 1529 elején Ferdinándhoz intézett levelében a legélesebben kikelt a velenceiek ellen, azzal vádolva őket, hogy aljas fondorlattal ki akarták őt rabolni, sőt csak gyors meneküléssel tudta megmérgezését elkerülni. 60 Ennek a vádnak az igazságához—mint még látni fogjuk — sok kétség fér, és Balbi Velence-ellenes kirohanása sem érzelmeket, hanem diplomáciát takar, mégis mutatja, hogy nehéz lenne „hazafias" érzelmeiről beszélni. Hogy II.Gyula pápa ellen valami kifogása lett volna, arra pedig éppenséggel semmi adat nincsen. De ugyanilyen tarthatatlan ez az érv a dialógus szemszögéből nézve is. A kortárs Beatus Rhenanustól kezdve 61 mindenki, aki a Juliusszal komolyabban foglalkozott — maga György L. is — joggal hangsúlyozza, hogy politikai szempontból a mű francia érdekeket képviselt. Ezen túlmenően az is kitűnik belőle, hogy éppen olasz, vagy legalábbis magát olasznak valló ember nem írhatta. Élesen felveti ui. azt a korabeli nem itáliai humanisták részéről erősen sérelmezett tényt, hogy az itáliaiak mindenkit, aki nem olasz, „barbárnak tekintenek. 62 Ezért érthetetlen, miért állítja Retzer oly határozottan, hogy a Julius szerzője csak itáliai lehetett. 63 A másik Balbi szerzősége mellett felhozott érv az, hogy ő a későbbi éveiben kifejezést adott egyházreformátori meggyőződésének, 64 és a pápaság ellen foglalt állást. 65 Ezeket az erősen leegyszerűsített megállapításokat az a körülmény segítette elő, hogy Balbi életének 1521 és különösen 1524 utáni szakasza teljesen feldolgozatlan. Amit az irodalomban erről mondtak, annyi, hogy Balbi, miután 1524-től 4 évig a pápa házi prelátusaként Rómában 58 György L.: Két dialógus régi magyar irodalmunkban. Kolozsvár, 1928. (Erdélyi tudományos füzetek. 12. sz.) 59 Retzer. 66—67.1.; György L. i. m. 8.1. 60 Opera. 1. 21—22. 1. " fil Beatus Rhenanus: Briefwechsel. Hrsg. v. A. Horawitz u. K. Hartfelder. Leipzig, 1886. 570.1. 02 „Julius : . . . Nee ullus Italus ex animo bene vult Barbaris, non Hercule magis, quam lupus agnis . . . . " Ezt követi egy párbeszéd a pápa és Péter között, hogy kik is azok a „barbárok", vajon emberek-e és ha emberek keresztények-e. Ld: Opera. 1. 520—522.1. és Stange i.m. [XIX— XX.] 1.—Az itáliai—„barbár" ellentétről Id: P. S. Allen: The age of Erasmus. Oxford, 1914. 2б4— 2б5. 1. 03 Retzer. 66—67. 1. 114 György L. i. m. 8. 1. 115 Kardos Т.: A magyarországi humanizmus kora. Bp., 1955- 216. 1. Kardos T. ebben a művében Erasmust tartja a Július-dialógus szerzőjének, de Balbi későbbi pápa-ellenességcben látja annak okát, hogy a dialógust egyesek neki tulajdonították. 235
