AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Könyvtártörténet - Pálvölgyi Endre: A Csontosi János elleni fegyelmi vizsgálat és annak politikai háttere

Egyetlen képviselő akadt az egész országgyűlésben, aki szembeszállt ezzel a heccksmpánnyal, Kammerer Ernő (ő volt egyébként annak a vizsgálóbizottságnak elnöke, mely 1895-ben Pulszky első vásárlásait ellenőrizte). A sok vádló, mocskolódó beszéd közepette február 13-án ezt mondotta: „Mindezek után kötelességem kijelenteni, . . . hogy bár rendetlenséget és gondatlanságot észleltünk, nem volt semmi, ami inkorrektségnek, vagy az állam anyagi érdekeit károsító eljárásnak látszatát is viselte volna, sőt azok után, amik történtek [az újabb vádakra utal itt, és arra, hogy Pulszky ellen bűnvádi feljelentést tettek], kötelességem kijelenteni, hogy elismeréssel voltam . . . azon rendkívüli fáradság és buzgalom, valamint szakértelem iránt is, amely a vételek teljesítése körül észlelhető volt. . . amit bármit hozzon a jövő, el nem tagadhattam volna".

111 Kammerer felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy a közvéleménnyel amúgyis nagyon nehéz megértetni, hogy a művészeti kiadások nem feleslegesek, „éppen ezért" mondotta „kérve kérem a t. házat, hogy vonjuk ki a szépművészeti múzeum kérdéseit a sivár politikai küzdelmek köréből".

112 Ezeknek a józan szavaknak a túlfeszített légkörben nem lehetett foganatjuk. Kammerer csak azt érte el, hogy Polónyi őt is megtámadta, amiért „védelmezni" merészelte Pulszkyt.

113 Tovább szajkózták a vádakat, sőt, újabbakat találtak ki, például azt, hogy a képtár anyagából a legértékesebb darabok Pulszky kezén eltűntek; hogy egy festményről, melyet Raffael művének tartottak, kiderült, hogy „csak" Piombo stb. A nyilvános hajsza eredményeként Pulszky Károlyt letartóztatták, 1896. február 10től május 7-ig vizsgálati fogságban tartották, majd június 6-án felfüggesztették képtárigazgatói állásából. 1897. október 30-án a budapesti kir. ügyészség „hivatali sikkasztás" bűntette miatt vád alá helyezte, és ezzel súlyosan megbélyegezte. Hiába állapították meg később, hogy az Országos Képtár anyaga hiánytalanul megvan,

114 hiába szüntették be a bíicsági eljárást ellene, a megbélyegző hajsza oly súlyosan megrendítette idegrendszerét, hogy úgy érezte, nem élhet így tovább. 1898-ban betegen és kiábrándultan elhagyta hazáját, kivándorolt Ausztráliába, és ott Brisbane-ben 1899- június 6-án öngyilkosságot követett el. Érdemes néhány sort szentelni annak, hogyan értékelik a szakemberek újabban Pulszky Károly igazgatói műkedését. Az általános vélemény az, hogy az Országos Képtárat európai színvonalon álló múzeummá fejlesztette. „Páratlan szenvedéllyel és szívós energiával látott hozzá a munkához." Átrendezte az elhanyagolt gyűjteményt, művészettörténeti előadások sorozatával népszerűsítette a nagyközönség körében. Vásárlásai biztos ítéletre és alapos tudásra vallanak. „Olyan jelentős müveket sikerült megszereznie, hogy ha nem ismernénk a képtár szervezésével, rendezésével és anyagának tudományos feldolgozásával elért nagy eredmémjeit, egymagában ez is elévülhetetlen érdemeket szerezne nevének." [nem lett volna szabad milliós műkincseket rábízni, mondotta róla Helfy Ignác; „nem igen láttam hogy valami nagy érzékkel bírna ezen dolgok iránt. . ." mondotta Váredy Károly; a Képtár számára más, „méltó, tökéletesen megbízható igazgatóról" kell gondoskodni, mondotta Bartók Lajos]. Nem egészen 400 000 forintért 151 képet, 49 falfestményt, 114 szobrot, 29 vizfesíményt és rajzot, 602 111 I. m. 397. p. 112 Uo. 113 I. m. 39S. p. 114 Ld. erről Wlassics miniszter és Kammerer Ernő kormánybiztos jelentését az Országos Képtár, a Történelmi Képcsarnok és a létesítendő Szépművészeti Múzeum tárgyában, Irományok 1896—I90I. 4. köt. II7. sz.; Nagy Dezső: Fellebbezési indokai a t. bp-i kir. büntető törvényszékhez a Pulszky Károly ellen hivatali sikkasztás bűntette miatt folyamatba tett. . . vádhatározat ellen. Bp., 1897. 184