AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Könyvtártörténet - Pálvölgyi Endre: A Csontosi János elleni fegyelmi vizsgálat és annak politikai háttere

munkával ezt is rendezték és 24 kötetbe gyűjtötték.

38 A könyvtárban felfedezett hiányok kiváltotta botrány utóhatásaként rövidesen sor került a könyvtár teljes átszervezésére is. Az 1893- július 7-i 401. sz. a. kelt miniszteri rendelet a Széchényi Könyvtárat a könnyebb irányítás és ellenőrzés céljából három részre osztotta. Az osztályok élére egy-egy könyvtári őrt, az egész könyvtár élére egy igazgató őrt, 39 a könyvtári osztály (korábbi nevén nyomtatványtár) őrévé 1893- szeptember 1-én Kollányi Ferencet nevezték ki, a hírlaptár őre id. Szinnyei József lett, a kézirattár és levéltári osztály élére Fejérpataky László került. Az igazgató őri állás decemberig még betöltetlen maradt, az igazgatói teendőket ideiglenesen Szinnyei látta el.

40 Majláth és Csontosi elbocsátása után volt kollégáik természetszerűen azonnal előreléptek a „szamárlétrán". Fejérpataky segédőrből 1893- június 17-én őrré, december 24-én igazgató őrré, Schönherr Gyula gyakornokból segéddé, majd 1894. március 31-én segédőrré lépett elő.

41 Csontosit pedig mintegy kegyelemből 1893- szeptember 8-án tollnoki minőségben a pestvidéki tankerületi főigazgatóságon alkalmazták.'

12 Fejérpataky gyors pályafutása,—kineveztetése előbb Csontosi, majd Majláth helyére— voltak azok az okok, amelyek később arra a feltevésre késztettek egyeseket, hogy része lehetett a Csontosi elleni akció megszervezésében, ő lehetett esetleg az, aki Majláthnál feljelentést tett kollégája ellen, vagy esetleg ő követte el azt az indiszkréciót, melyből az egész múzeumi botrány kirobbant. Tetszetősnek látszik ez a magyarázat, de semmi közelebbi bizonyíték nincs igaz voltára. III. Csontosi szépen induló karrierjének hirtelen megszakadása mindenesetre joggal keltette fel a gyanút később többekben is aziránt, hogy itt másról, többről lehetett szó, mint egyszerű hivatali visszaélés jogos és méltányos megtorlásáról. Már az események felületes ismerője számára sem tűnhetett hihetőnek, hogy a kódexek szenvedélyes kutatója olyan ostoba bűnbe essék, mint amilyen a könyvlopás. Éppen az károsítaná meg nemzeti könyvtárunk kézirattárát, aki minden erejével annak gazdagításán fáradozott, méghozzá nem is sikertelenül? Kétségtelen, hogy Csontosi vétkei alaposabb vizsgálat után nem látszanak olyan súlyosnak, mint amilyennek azokat a sajtó, és •— bár enyhébben — a parlamenti beszédek feltüntették. A legfőbb és legsúlyosabb vád, a lopás nem bizonyult rá. Sőt, mint láttuk, Csáky ezt nem is rótta terhéül az országgyűlésen, csak egyéb vétkeiért mozdította el állásából. A másik vád hivatali munkájának elhanyagolása, a kézirattári szerzeményi napló vezetésének elmulasztása volt. Ez a második vád bár kétségtelen bizonyítást nyert, abban az időben általában nem számított tényleges mulasztásnak; a tudós könyvtárosnak, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának, aki külföldi kutatóútjai miatt sokszor félévekig távol volt munkahelyétől, majd visszatérése után hónapokig dolgozott az útjain gyűjtött anyag feldolgozásán és publikálásán, normális körülmények között aligha rótták volna fel, hogy elhanyagolta az adminisztrációs munkát. Az ilyen „mulasztás" akkor általános szokás volt. Ez világosan kitűnik a Széchényi Könyvtár korábbi és későbbi gyakorlatából. A XIX. századi :!8 Szinnyei már idézett jelentése, MKőnyvszle 1892—1893. ЗП—313- p. 39 Szinnyei másik, ugyancsak idézett jelentése, OSzK irattár 18931IJ A VKM 1893. július 7-i, 31. 401. sz. leirata a kinevezésekről, MKönypszle 1892—1893- 377. p. 11 Az előléptetésekről ld. MKömjvszk 1894. 93., 207., 301.. 3Ó2. p., 1895- 81. p., 1896. 397—398. p. !:! MKönyvssle 1896. 397. p. 1 70