AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Könyvtártörténet - Pálvölgyi Endre: A Csontosi János elleni fegyelmi vizsgálat és annak politikai háttere

is a múzeum tisztviselője legyen". Majláth nyári szabadsága alatt a könyvtár minden pénzét elköltötte, rengeteg felesleges kéziratot vásárolt, ugyanakkor kiderült róla, hogy 1889 óta semmit sem dolgozott, mindössze egyetlen kéziratot katalogizált azóta. Bár állásából még nem függesztették fel, a kézirattár vezetését elvették tőle. Alkalmat akarnak adni neki, hogy ő maga mondhasson le állásáról, még mielőtt úgyis elmozdítják. A cikk megjelenése után Csontosi elég határozott hangú nyilatkozatot küldött a laphoz, melyben ártatlanságát hangoztatta. „Ezen vizsgálat eredményét én nyugodtan várom, ennek elejébe vágni nem kívánok, hanem tisztelettel arra kérem a t. olvasó közönséget, függessze fel ez ügyben ítéletét mindaddig, míg a teljes szigorral megindított vizsgálat befejezve nem lesz."

12 Egy másik cikk újabb részletekkel szolgált főképp Csontosi kézirateladásairól, „mesés árakon beszerzett lom"-ró\. és más effélékről olvashatunk benne.

13 Ezt követte időrendben a már idézett november 6-i cikk (z.-m. aláírássál), melyre még -visszatérünk. Minthogy a hírlapi cikkek révén az egész ügy nyilvánosságra került, nem volt. többé lehetőség a házon belüli elintézésre. Annál kevésbé, mivel 1892. november 7-én Várady Károly képviselő interpellációt jegyzett be „a nemzeti múzeumban állítólag előfordult bűncselekmém/ek és vétkes mulasztások miatt: a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez". Magára az interpellációra a közben bekövetkezett kormányválság, a Szapáry-kormány bukása miatt csak november 23-án, az országgyűlés 107. ülésén került sor. Várady bevezetőül nyomatékosan hangoztatta, hogy nem személyes felkérésre, hanem egyedül a közérdek kedvéért interpellál, nem vezeti személyes ellenszenv sem a miniszter, sem más iránt. Ezután rátért a vádak felsorolására. A kézirattár legértékesebb 15 darabja, közöttük a Galeotto-kódex eltűnt; az egyik kézirattáros [Csontosi] „saját önképzőköri — diákkorbeli — dolgozatait, iskolai jegyzeteit és magánlevelezéseit adogatta el álnéven a saját vezetése alatt álló kézirattárnak, midőn a főnök [Majláth Béla] távollétében mint helyettes, S volt az eladó, a becsüs, a vevő és vételár kiutalványozó egy személyben, s a mesés árakon beszerzett lomnak hangzatos czimeket adott". További vád volt, hogy a kézirattár gyarapodását régóta nem naplózták, a többszáz újonnan vett kötet hozzáférhetetlen a közönség számára; a Pray kódex szétszórt állapotban van, összeszedni nem is lehet; az egyik irattáros „hivatalos kötelességeivel szemben absolut tétlenséget tanúsított".

u Közben már javában folyt a miniszter elrendelte vizsgálat. A vizsgáló bizottság elnöke Szalay Imre miniszteri osztálytanácsos volt. A vizsgálat pontos lefolyásáról nem tudunk képet alkotni, mivel annak iratai a Nemzeti Múzeum és a VKM irattárának megsemmisülése következtében nem állanak rendelkezésünkre.

15 A Széchényi Könyvtár irattára szerencsére megőrzött néhány értékes dokumentumot. Ezek és az országgyűlési naplók, korabeli újságcikkek felhasználásával kíséreljük meg rekonstruálni az eseményeket. Szalay Imre október 7-én utasította Majláth Bélát, hogy a kézirattár szerzeményi naplóját egészítse ki. Erre a hiányok pontos megállapítása érdekében feltétlenül szükség lett volna. Majláth ezért még ugyanaznap Pulszkyhoz fordult, és kérte, hogy a kézirattár gyarapodását feltüntető havi kimutatásokat 1890-től kezdve bocsássa rendelkezésére.

16 Ennek 12 ,,A múzeumi könyvtár szennyese" Budapesti Hírlap 1892. október 16. 286. sz. 6. p. 13 „A nemzeti múzeum szennyese" Budapesti Hírlap 1892. november 2. 303- sz. 3- p. 11 Napló 1892—1897. 6. köt. I96—8. p. 15 A vizsgálat iratanyaga állítólag már a század elején sem volt feltalálható sem a VKM. sem a Múzeum irattárában (Dr. Nyireő István szíves szóbeli közlése). 1,5 OS? К irattáriul, okt. 7. 166