AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Könyvtártörténet - Pálvölgyi Endre: A Csontosi János elleni fegyelmi vizsgálat és annak politikai háttere

A CSONTOSI JÁNOS ELLENI FEGYELMI VIZSGÁLAT ÉS ANNAK POLITIKAI HÁTTERE PALVÖLGYI ENDRE Csontosi János neve a könyvtárosok emlékezetében könyvek, kódexek eltűnésével, hírlapi botrányokkal, hivatali visszaélésekkel áll kapcsolatban. Azt azonban, hogy pontosan mi is történt vele és körülötte, senki sem tudja. A könyvtári szaksajtó akkoriban rendkívül diszkréten kezelte az ügyet, és csak egész szűkszavú közlésekre szorítkozott. A Magyar Könyvszemle mindössze arról tett említést, hogy 1892-ben a Nemzeti Múzeum könyvtárában valamilyen „sajnos események

11 a kézirattár állományának revízióját tették szükségessé, de hogy milyen események voltak ezek, arról nem esett szó. A revízió „a kívánt eredményre nem vezetett", de megállapította, hogy hiányzik 18 darab középkori kódex, 18 darab XVI— XVIII. századi kézirat, egy török és egy arab kódex. Megállapította a revízió azt is, hogy 15 éve egyetlenegy középkori kódexet sem dolgoztak fel, és a többi újabban szerzett kézirat legnagyobb része is feldolgozatlan. Az ősnyomtatványok revíziója során pedig az tűnt ki, hogy elveszett a Thuróczi-krónika brünni kiadása. „A fönnebb emiitett rendellenességek — írta Szinnyei — 1893- január 26-án 207. elnöki sz. a. Majláth Béla könyvtár-őrnek és Csontosi János segédőrnek hivataluktól való elmozdítását vonták maguk után."

1 Amikor Csontosi Jánost, a múzeumi könyvtár kézirattárának vezetőjét állásából eltávolították, nem valami ismeretlen, szürke kis könyvtári tisztviselő tűnt el a süllyesztőben. Csontosi 1874. március 12-én került gyakornokként a Széchényi Könyvtárba. Pulszky Ferenc a Nemzeti Múzeum igazgatója — mint Csontosi maga írta később

2 — felkarolta. Egy év múlva, 1875- május 6-án már könyvtári segéd, rábízták a kézirat- és levéltár vezetését, 1881. február 1-én segédőrré lépett elő. A magyar könyvtártudomány és könyvtörténet szakfolyóiratának, a Magyar Könyvszemlének megindulásától, 1876-tól főmunkatársa volt, 1879-október 30-ától Pulszky rábízta a folyóirat szerkesztését. A Törökországból hazakerült Corvinákról részletes ismertetést írt, ettől kezdve mint tehetséges kódex-kutatót tartották számon, tagja lett a Magyar Történelmi Társulat igazgató választmányának. A Múzeum tudományos utazásokra szánt alapjából minden évben 200 forintos segélyt kapott, ebből nyári szabadsága alatt bejárta Európát, olasz, német és lengyel könyvtárakban nyomozott magyar vonatkozású kéziratok után. Járt a velencei, veronai, modenai, pármai, ferrarai, bolognai, müncheni, augsburgi, nürnbergi, baseli, boroszlói könyvtárakban, Wolfenbüttelben, Drezdában, Lipcsében, Prágában, Raudniczban, Brünnben, Salzburgban, Linzben, Lambachban, Göttweigben, Melkben, Krakkóban és Olmützben. Sikerült felfedeznie két addig ismeretlen Corvinát és néhány magyar nyelvemléket (Török Imre verses köszöntőjét és a Lobkowitz-kódexet). Tanulmányai csaknem kivétel nélkül a Magyar Kömjvszemléhen jelentek meg, néhány beszámolóját közölte a Századok, több cikke németül is megjelent. 18821 A Széchényi Könyvtár vezetésével ideiglenesen megbízott Szinnyei József jelentése a Könyvtár 1892/93évi működéséről. MKönyvszle 1892—1893- 302—3. és 311—313- p2 Csontosi János önéletrajza és irodalmi munkássága. Kézirat OSZK Kézirattár Fol. Hung. 11

б6. 11* 163