AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Könyvtártörténet - Dümmerth Dezső: Kishivatalnokok az Egyetemi Könyvtár szolgálatában 1836–1895

KISHIVATALNOKOK AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR SZOLGÁLATÁBAN 1836—1895 DÜMMERTH DEZSŐ A négyszázéves múltra visszatekintő Egyetemi Könyvtár személyzeti viszonyai a századok folyamán többféle változáson mentek keresztül. Legrégibb korszakában, a jezsuiták idején, a könyvtári szolgálat csupán egy-két évig tartó, ideiglenes és mellékes megbízatás volt. A könyvtár prefektusa általában az egyetem kancellárja és professzora, míg segédje egy teológushallgató volt. E két fő jelentette 1773-ig a könyvtár személyzetét, akik, természetesen nem töltötték minden idejüket a könyvtárban. A prefektust elfoglalta saját katedrája és a kancellári tisztség, segédjét pedig a tanulás, a teológia végzése. Egész életet betöltő foglalkozássá a könyvek őrzése csak 1774-ben válik, mikor a jezsuita rend megszűnése után a könyvtár világi-királyi intézménnyé alakul, s először szerveznek mellette állami státusokat: rendszeres, havi fizetéssel járó, élethosszig tartó állásokat.

1 Először két prefektusi (igazgatói) és két írnoki (kancellista) állást szerveznek. 1777ben pedig, az egyetemnek Nagyszombatból Budára való költöztetése idején felállítják az első őr és másodőr elnevezésű státusokat is, melyek közül az első az oklevéltan tanszékével, a második pedig az érem- és régiségtan egyetemi katedrájával volt összekötve. A második igazgatói állás 1780-ban megszűnt, a többi státus azonban hosszú időn át meghatározta a könyvtári személyzet jellegét. Eszerint a tisztviselői gárda egy felső és egy alsó kasztra különült. Az elsőbe tartozott az igazgató és a két őr, akik mindannyian az egyetem tanárai voltak, s könyvtári munkájuk mellett korukban magas színvonalú tudományos tevékenységet fejtettek ki. A Ratio Educationisszal és a II. József-féle türelmi rendelettel megreformált egyetem legjelentősebb tanárai lettek így sorban egymás után a könyvtár igazgatói és őrei: az exjezsuita Pray György, Wagner Károly és Schönwiesner István mellett a világi Lakics György, valamint a protestáns Cornides Dániel, majd Schwartner Márton. Ezek a neves tudósok egyszerre felemelték a könyvtár tekintélyét, nem tényleges könyvtári munkájukkal, hanem tudományos hírnevükkel. 0 Mellettük a tulajdonképpeni, aprólékos könyvtári munkát az alsóbb kaszt: a két írnok végezte.

2 Őket tekinthetjük tehát a modern értelemben vett könyvtárosok őseinek. Semmi kapcsolatban nem voltak az egyetemi oktatással, vagy a tudomány aktív művelésével. Feladatuk szigorúan elhatárolt megbízatás volt: az olvasók kielégítése, a könyvek kikeresése és helyrerakása, valamint az alacsonyabb írásbeli teendők végzése; a másolás és iktatás. Munkakörük egyszerre hivatalnoki és szolgai jellegű: nem csupán körmölnek és az olvasókra ügyelnek, hanem fizikai munkát is végeznek a könyvek ide-oda cipelésével, létra1 Merkur von Ungarn, I. Jhg. 1787. 2 A könyvtár történetének ezt a szakaszát vö. Tóth András: Az Egyetemi Könyvtár a ferenci abszolutizmus korában 1790—1823. Magyar Könyvszemle, 1963. évf. 3. sz. 135