AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)
Könyvtártörténet - Vértessy Miklós: Az Egyetemi Könyvtár ősnyomtatvány-gyűjteményének története
ütött tulajdonbélyegzőt a Könyvtár a XIX. század első felében használta. Sok köztük a ritkaság, ide tartozik az unikum Laudivius is. A bibliográfiák általában nem tüntetik fel azt a példányszámot, amelyben egy-egy mű korunkra maradt, a katalógusok pedig csak egy vagy legfeljebb egy-két könyvtár adatairól tájékoztatnak. Kivétel e tekintetben a lelőhelyeket is közlő Gesamtkatalog der Wiegendrucke. Kiadása sajnos csak a Ferimig jutott el a szerzői betűrendben. Ezért egy inkunábulum ritka vagy nem ritka voltának megállapítása általában csak akkor könnyű, ha ennek szerzője, illetve tárgyi vezérszava az ABC elején van. Az alább közölt példányszámok a GW adatain alapulnak. A számok magától értetődően sokszor kisebbek a valódinál, mert a GW megjelenése óta eltelt idő alatt egyes kiadásokból újabb példányokat is fedeztek fel. Csupán két-két példányban ismeretes — az Egyetemi Könyvtár példányát is beszámítva — Bartolus de Saxoferrato De tabellionibus című művének 1479 körül Rómában készült kiadása (Ősny. 933 — GW ЗббО), az 1476 körül ugyancsak Rómában nyomott Ars notariatus (Ösny. 933 — GW 2640), egy 1495 körüli Confessionale (Ősny. 856 — GW 7324) és az a verzálisok nélküli Psalterium Romanum (Ősny. 913 — BMC. IX. 209), melyet a British Museum belgiumi eredetűnek tart, Soltész Zoltánné pedig rostockinak. 26 Négy-négy példányban maradt korunkra Birgitta Orationese, amely a római Johannes Besichen műhelyéből került ki 1494 körül (Ősny. 813 — H 3212 = H 3213), Werner Rolewinck Regula et modus vivendi saecularium canonic итапак 1485 körüli lipcsei kiadása (Ősny. 973 — Nachtr. 307) és a Coniuratio daemonum, a római Fritag nyomda terméke 1492—93ból. (Ősny. 826 — GW 7382). A Guldinbeck által 1478—80 körül nyomott Bullae novemnék (Ősny. 814 — GW 5731) hét, a Speyerben a századforduló idején megjelent Ars nótáriusnak (Ösny. 787 — H 1855) és Astesanus Canonespoenitentialese Winterburger kiadásának (Ősny. 8I6 — H 4343) pedig tíz-tíz példányát ismeri a GW. A ritkaságok felsorolását lehetne folytatni az ABC további betűivel, de talán az eddig említettek is tudják érzékeltetni az Egyetemi Könyvtár ősnyomtatványtárának rendkívüli értékét. IV. II. József császár 1785-ben rendeletet adott ki az egyetemi és líceumi könyvtárakról. Állománygyarapításukra a könyvtári alapon kívül a megszüntetett és megszüntetendő kolostorok gyűjteményeit jelölte ki. Ez a rendelet az uralkodó célszerűségi intézkedéseinek megfelelően természetesen nem az ősnyomtatványok számának emelését célozta. A császár külön hangsúlyozta, hogy a kolostori anyagból „mindazt ki kell emelni, ami közvetve vagy közvetlenül valamelyik tárgy oktatása szempontjából jelenleg használható vagy használható lesz . . . Azok a könyvek azonban — folytatja a rendelet — amelyeknek más érdemük nincs, mint az, hogy egy bibliográfus azokat meghatározhatatlan módon ritkaságnak minősítette, mint régi kiadások a tizenötödik századból és effélék, egy egyetemi vagy líceumi könyvtár számára kétes értékűek . . . Minden, ami másodpéldány, vagy a kitűzött célnak nem felel meg, a maradékhoz tartozik, amit el kell adni." 21 26 Soltész, E.: Von der Herkunft eines seltenen und ohne Majuskeln gedruckten Wiegendruckes. Gutenberg Jahrbuch. 1963. 49—52 1. -" Orsz. Levéltár. 6936/1785 I. Magyarul közli: A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében. Bp., 19Ó3545—46 1. 120
