AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)

Módszertani kérdések - Hunyady Piroska: Olvasáspszichológia, olvasótípusok

I. Az olvasmányok faja, megválasztása és kezelése A személyes megbeszéléssel kivizsgált 68 nő és 72 férfi szépirodalmi és szakkönyveket egyaránt olvasott, illetőleg szakkönyvet 2 nő nem olvasott. A szakolvasmánnyal szemben való magatartás rugója egyrészt az önművelés, illetőleg önnevelés, az ismeretszerzés, a tudás, más nevelése az olvasmányok alapján; másfelől a hasznosság. Az első csoportba tartozók szakolvasmányaik mellett kultúrfilozófiai, szociográfiai, ideológiai körökből is merítik olvasmányaikat. Nem kedv és ötlet szerint, nem válogatás nélkül, hanem szisztematikusan olvasnak. A másik csoportba tartozók csak azt olvassák, ami éppen szükséges, amit értékesíteni tudnak, ami munkásságukat előbbre viszi. Szélsőséges esete volt ennek az, amikor csak annyiban és olyan mértékben értékeltek valamilyen könyvet, amenynyiben és aminő hasznot húzhatnak belőle; az ilyenek a szépirodalomban is szakmai vonatkozásokat kerestek. (Természetesen e két típus közt — mint a továbbiak- . ban is — voltak átmenetek.) Az elméleti-absztrakt és agyakorlati—hasznossági olvasó eljárása közti különbség: az önművelő, ha a szerzőt nem ismeri, lexikonban utánanéz adatainak. Számára fontos a bevezetés vagy előszó, iránymutató a tartalomjegyzék. Ezek alapján dönti el, hogy a könyvet érdemes-e elolvasni vagy sem. Ha igen, akkor minden fejezetet tüzetesen átolvas, átdolgoz, széljegyzetekben vagy külön cédulákon megjegyzéseket, bírálatokat készít, olvasás közben támadt asszociációt lerögzíti. Eljárásában szélsőségesen absztrakt, intellektualista. A hasznossági olvasó a tartalomjegyzéket „utólagos kirakatként" kezeli, neki a tartalomjegyzék nem fedi fel a könyv vázát; képek, térképek, grafikonok, dőlt betűk alapján tájékozódik. Tallózik, csak egy-egy érdekkörébe vágó fejezetet vagy bekezdést olvas el. Sőt nemegyszer éppen egy olyan szóra esik „véletlenül" a tekintete, amellyel kapcsolatos téma érdekli. A szépirodalmi olvasóknál is megvannak a fenti típusok, de itt az olvasók irodalmi műfajok szerint is differenciálódnak. A legnagyobb, legáltalánosabb emberi problémákat minden idők írói megénekelték, de a stílus, a forma változik. Ma a kevés idővel rendelkező, meggyorsult életütemű ember nem kedveli az eposzok terjengős, részletező leírását. Sőt mintha a regényt is veszélyeztetné a novella azzal az indokolással, hogy a regény „hosszadalmas, unalmas, nincs türelmem és időm rá". Sajnos a megvizsgáltak közt elenyésző volt azoknak a száma, akik tudatosan válogatják meg olvasmányaikat, a többség a véletlenre bízza. A szépirodalmi műfajokból inkább regényt olvas 66,7% férfi és 54,4% nő; novellát olvas 12,6% férfi és 4,4% nő; költeményt olvas 9,7% férfi és 12,2% nő; vegyesen olvas 8,3% férfi és 17,8% nő; útleírást olvas 2,7% férfi és 7,3% nő; életrajzot, naplót olvas — 3,9% nő. A legtöbbet olvasott regény a Háború és béke. II. Az olvasás lefolyásmódja Az olvasás tempójára vonatkozólag merült fel az olvasók köréből a legtöbb panasz s egyúttal segélykérés. »Nem tudok gyorsan olvasni, nem tudok a kiadások ütemével lépést tartani, nagyon kevés időm jut a szépirodalomra, még a szükséges szak- \ könyveket sem győzöm'''' s így tovább. 37