AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)

Egyéb tanulmányok - Lengyel Béla: Timár Szaniszló. (A marxista szemlélet korai megjelenése a magyar regényirodalomban)

TÍMÁR SZANISZLÓ A marxista szemlélet korai megjelenése a magyar regényirodalomban LENGYEL BÉLA Ismeretlenül cseng ez a név a mai olvasó előtt, de még az irodalomtörténet is csaknem teljesen megfeledkezett róla, alig-alig említi meg a századforduló elbeszélői között. Könyörtelenül rostál az idő; három-négy évtized és a nagy könyvtárak polcain érintetlenül porosodik sok-sok kötet, amelyekben írói pályák minden mondanivalója, szépségakarása sűrűsödik össze. Legtöbbnyire természetes, történelmileg igazságos folyamat ez, de az is megesik, hogy egy-egy nevet, életművet ki kell ragadni a méltatlan feledésből. Timár Szaniszlót művészi alkotóereje nem emeli a századforduló prózairodalmának átlagszintje fölé. Nemzedékének nem egy tagja — Ambrus Zoltán, Bródy Sándor, Gárdonyi Géza, Herczeg Ferenc — jóval nagyobb tehetséggel alkotta meg műveit. Miért kell mégis megjelölni helyét a századforduló irodalomtörténetében? Timár Szaniszló 1859. március 22-én született Baján. Apja tímármester volt, részt vett a szabadságharcban, megbetegedett és anyagilag is tönkrement. Timár sok nélkülözés közt folytatta tanulmányait. Orvosnak készült, de egy baleset miatt le kellett mondania erről a pályáról: az utcán összeesett az éhségtől, és kezét szétroncsolta a lóvonat. Újságíró lett; az 1890-es években került az Egyetértéshez. írói tehetségét Csiky Gergely ismerte fel. Mint színikritikus és novellaíró hamar elismerést vívott ki. Csaknem két évtizeden át szerkesztette a Magyar Estilapot, majd utolsó esztendeiben a Magyar Híradót. A korrupció évtizedeiben megvesztegethetetlenül szolgálta tollával az igazságot. Sajtó útján elkövetett izgatás miatt a váci fegyházat is megismerte.

1 Munkásságának irodalomtörténeti jelentőségű része a századforduló körüli évekre esik. Amikor 1917. április 26-án meghal, a Világ megemlékezik sokat igérő pályakezdetéről. „. . . mint színházi kritikus döntő jelentőségű volt vagy egy évtizedig, tárcáit, novelláit vasárnapi csemegének adták a lapok, két regényét, ,Az aranyborjúit s a ,Selyem és rongy'-ot kalaplengetéssel üdvözölte az akkori íróvilág." Korán megroppant; nem bírta a kor lázas iramát. Megtörték a családi gondok és tragédiák.

2 Ez a magyarázat korántsem teljes. Egyelőre azonban csak szögezzük le: töredékes életművel van dolgunk, de jelentős töredékkel. Az aranyborjú. Monte-carlói történetek? c. kötetének elbeszélései a pénz utáni hajszától, a játékszenvedélytől eltorzult emberi lélek képei; misztikum és fantasztikum kavarog ezekben a történetekben, rablás és gyilkosság, megőrülés és öngyilkosság váltogatja egymást; kevés a szó igazi értelmében vett ember- és társadalomábrázolás. Az élet vásárja c. kötet

4 elbeszélései is a pénz által előidézett bűnöket és szenvedélyeket festik; az író itt már közelebb került az élethez. Az Egyetértés dicséri finom lélekrajzát, eleven emberábrázolását s főképpen azt, hogy az írón, aki „éles szemmel nézi a társadalom nyomorúságait, betegségeit", mégsem tud úrrá válni a pesszimizmus.

5 Az Ország-Világ szerint Timárt „külön hely illeti meg az irodalomban"; bár újságíró, nincsenek meg nála a foglalkozás kedvezőtlen hatásai, a frivol hang és az elsietettség; az írói tehetség mellett optimizmus és műgond j ellemzi írásait.

6 201