AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)

Egyéb tanulmányok - Dümmerth Dezső: Horvát István ifjúsága. (Egyetemi élet Pesten a napóleoni időkben)

4. Eggenberger könyvárus boltja Pest város legrégibb könyvesboltja Eggenberger József tulajdonában volt, aki a XVIII. század derekán alapított üzletet Wigand özvegyétől vette át.

64 Mivel a könyvkereskedők egyúttal kiadók is voltak, természetes, hogy üzletük nem csupán a vásárlóközönség, hanem az írók találkozóhelye is volt. Horvát is gyakran látogat az üzletbe, ahol összetalálkozik a „tudós polgárok" legjobbjaival. 1805. szeptember 24-én például, miután előzőleg Virág Benedekkel sétált a hajóhídon, majd Markovics János zongorajátékát hallgatta, betér „Eggenberger könyvárus boltába." Itt találja a professzorok közül Szűts Istvánt, és a híres, külföldön is ismert magyar orvostanárt, Bene Ferencet, akinek előadásait Horvát is hallgatta. De itt ül Kultsár István is, a Hazai Tudósítások, az első pesti magyar nyelvű újságszerkesztője. Valamennyien az Allgemeine Literatur Zeitungot olvassák. Eggenbergernél tehát híreket is lehetett szerezni, amolyan újságolvasókabinetféle. Horvát azonnal beszédbe elegyedik az ottlevőkkel. Aztán kilépnek a boltból, s megindulnak az utcán, hazakísérve Kultsárt. „ Utunkban mely Árpád onokáihoz illő beszélgetést folytattunk!'''' — kiált fel büszkén Horvát a naplójában. Mi volt az Árpád unokáihoz illő beszélgetés 1805-ben ? A nyelv terjesztése, a hazafiúság, a tudományok felvirágoztatása. Napóleon ágyúi már a közelben dörögtek. A francia sereg bevonult Bécsbe, az udvar cseh földre menekült. Pozsonynál Davoust generális és Pálffy Lipót tábornok csapatai néztek szembe egymással. Ekkor történt, hogy a szorongatott helyzetben levő József nádor fegyverszüneti tárgyalásokat kezdett Pálffy gróf útján.

65 A tárgyalás folyamán azután Pálffy messze túllépte felhatalmazásának körét, melynek eredményeképpen Davoust egy röpiratot adott ki. Ebben a röpiratban arról van szó, hogy Napóleon minden segítséget megad a magyaroknak, ha meg akarnának szabadulni az osztrákok uralmától. A röpirat kínos és gyanús helyzetbe hozta a nádort, aki Pálffyt azonnal elmozdította, s azon igyekezett, hogy minél kevesebben értesüljenek erről a dologról. Az ügy nem is keltelt különösebb feltűnést. A röpirat azonban mégis eljutott Pestre. Itt Schedius latinra fordította a szöveget. Horvát Szűts Istvántól kapta meg, a filozófia professzorától.

66 A bécsi igában görnyedő szellemi emberek között egy pillanatra felcsillan a szabadulás reménye. Hiszen minden vágyuk, minden cselekedetük tiltott és bűnös a kormányzat szemében. Hátha ? De a franciákban és Napóleonban sem lehet igazán bízni. A kis egyetemi kör politikai ideálja nem is annyira a francia forradalom, mint inkább az amerikai demokrácia. Ferenczy így ír erről napiájában: „...az egész Frantzia Nemzet távul sem vala annyira el készétve [a felvilágosodásban], mint a boldog Éjszaki Americai Szabad Társaság tagjai.''''

6

'

7 Horvát pedig leveleiben „a mindeneket zavaró Napóleon"-ról beszél.

68 Bár 1809-ben, az új háború idején mégegyszer fellobban benne is a remény, igazi véleménye mégis csak az, amit Ferenczynek ír: „Óhajts inkább békességet, mintsem vérengző háborút... "

69 Még a korát meghazudtolóan lelkesedő Virág Benedeket is leinti a győri csata idején. Az ősz expaulinus ezekkel a szavakkal fogadja: „Fut a német, örül a magyar." Horvát azonban figyelmezteti, hogy a vereség a magyarokat is érte, nincs mit örülni rajta.

70 De Eggenberger igaz jelentősége, hírszerző jellegén túl, mégiscsak a könyvek közvetítése. Igaz, hogy a kormányzat és a szigorú cenzúra a könyvek forgalmát szinte megbénítja, s éppen a legjelentősebb, legértékesebb művek csak titokban terjedhetnek. 194