AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)

Módszertani kérdések - Tóth András: Egyetemünk könyvtárhálózatának néhány problémája

A hálózati elvnek gyakorlatban történt bevezetése elvi síkon megoldotta egyetemi könyvtáraink általános gyűjtőköri problémáját. A hálózat az egyetemi könyvtárral együtt alkot egy szakkönyvtári egységet, s az oktatás-kutatás jellegéhez mért „általános" gyűjtőköri követelményeknek egységében tesz eleget. Ily módon — véleményünk szerint csak ily módon — maga az egyetemi központi könyvtár is képessé válik szakkönyvtári feladatok elmélyültebb megoldására.

7 Elvi válságról tehát valóban nem lehet beszélni. Szervezeti síkon — mint általában — már sokkal több a nehézség, s ha egyáltalán beszélünk „válság"-ról, akkor csak szervezeti válságról lehet beszélnünk. E szervezeti nehézségek legmagasabb szinten abban lelik magyarázatukat, hogy az egyetemi könyvtárhálózati elv kimondása nem járt együtt általános érvényű gyakorlati áttétel megvalósításának kísérletével. Az egyetemi könyvtárak — sokféle lehetőségeiktől függően — hamarább vagy később, kisebb vagy nagyobb intenzitással és kitartással tettek eleget, igyekeztek eleget tenni a hálózati elv támasztotta követelményeknek. így pl. a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára igen jelentős külön pénzügyi lehetőségek felhasználásával hamar tudott intenzív hálózati szervezetet, s ami a legfontosabb: egyetemi központi címjegyzéket kiépíteni.

8 Az 1.959. évi szegedi egyetemi könyvtári konferencia előkészítő bizottsága felismerte az egységes szervezés hiányában rejlő nehézségeket, a konferencián kiküldött munkabizottság részletes javaslatban mutatott rá a megoldandó kérdéscsoportokra, azonban a megoldás terén egyetemi könyvtáraink még mindig az egyéni kísérletezés útján tapogatódznak. Úgy érezzük, kötelességünk e gátló körülmények belső okaira rámutatnunk, hogy így a valamennyiünk által óhajtott kibontakozást könnyebben meg tudjuk találni. * Az egyetemi könyvtárhálózati munka milyenségét három tényezőnek: a tanszéki könyvtáraknak, ill. a tanszékeknek, a központi könyvtárnak és az egyetemnek egymáshoz való viszonya szabja meg. Részleteiben vizsgálva e tényezők korrelációjának kérdését, I. az egyetemi könyvtár és a tanszéki könyvtár viszonyát illetően megállapíthatjuk, hogy azt a következő alapelvek szabják meg: 1. a tanszéki könyvtár fő feladata a tanszéki oktató és kutató munka szolgálata; 2. a tanszéki könyvtár része a gyűjtőköri egységet alkotó egyetemi könyvtári hálózatnak; 3. az egyetemi könyvtárnak mint hálózati központnak fő feladata a tanszéki könyvtári munka minőségi emelése a fenti célok érdekében. A tanszéki könyvtár személyzetének (legyen az függetlenített vagy „csupán" ún. mellékfoglalkozású könyvtáros) az oktatók bevonásával arra kell törekednie, hogy beszerzési, feltárási és olvasószolgálati tevékenységének egésze a könyvtárat alkalmassá tegye a fő feladat ellátására. A tanszéki könyvanyag azonban nem csupán és nem öncélúan a tanszéki munkát szolgálja: mint az egyetemi könyvkincs részének szolgálnia kell sok esetben az egyetem keretein túlmenő tudományos nyilvánosságot is. Ez részben a kölcsönzés biztosításával, részben központi feltáró eszközök létesítésével érhető el. A központi könyvtárnak mint hálózati központnak viszont arra kell törekednie, hogy se saját munkája, se a tanszéki könyvtár munkája ne váljék öncélúvá, hanem mindig az egyetemi fő feladatot tartsa szem előtt. Természetesen a jó elméleti és technikai könyvtáros-felkészültség jobban tudja 11