Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1974 (51-52. szám)
1974-12-01 / 51-52. szám
1 tudja a végen. Nem mese, hanem való igaz, ami szavahihető szem és fültanútól maradt rám. Végül, nem 1949-ben, hanem 1849 ben történt, tehát 125 éves. De kezdjük! Jó apóm már 9 éves, élénk, suttyó gyerek volt ezidőben, így az élményeket, történeteket meg tudta figyelni és el is raktározni. Ö tehát a szem és fültanú. 50, 60 évvel később többször el kellett mondani neki ezt a históriát fiainak és unokáinak. Meleg, nyári, augusztus-végi nap. A telefon Mr. Bei! agyában még nem nyert kivitelezést, de biciklista küldöncök sem futkároztak a rossz utakon. Az ijesztő hír lov as pandúr futárok útján <—< faluról-falura «—< mégis idejében eljutott a mi kis mátraaljai palóc községünkbe is. Kozákok közelednek Kál felől! Már Verpelétet, Debrőt, sőt Recsket is elhagyták. No még három falu és megérkeznek hozzánk! Tekintetes és nagytekintélyű nagyapám intézkedéseit csak röviden sorolom fel. így: figyelőket küldött a falu feletti Őrhegyre. Ezek kilométerekre belátnak a völgybe, s majd jelentik, ha közelednek. Fiatal asszony, lány, ne nagyon mutatkozzon! A biró két esküdttel a templomnál várja az ellenséget . A parancsnokot, akinek szállása nála lesz, vezessék be a kúriájára. Izgalmas várakozás. A figyelők előbb csak járőröket jelentenek. Ezek közül az egyik D-rőI, a másik E-róI kerülte meg a falut, egy pedig átvágtázott rajta. Indokolatlan volt ez az elővigyázatos megközelítés, hiszen már túl voltunk a tragikus világosi kapituláción. Estefelé egy századnyi kozák érkezett a faluba. A parancsnokot, akit miután intézkedéseit a templomdombon kiadta <— szállására, nagyapámékhoz vezették el az elöljárók — kézzel-Iábbal magyarázva szándékukat, mert még egy tót szót sem tudott senki a faluban. Nagyapám az ámbituson fogadta az 'előkelő” hatalmas szál vendéget, majd bevezette az onnan nyíló "lakosztályába , ami egy nagy és egy kisebb szobából állt. A mindenes-legény azonnal felszolgálta neki a már előkészített rozsos kenyeret, sonkát, szalonnát, vagy kétrőfnyi szárazkolbászt, tejet, aludttejet, bort, csevicét. Lakmározott. Majd hivatta nagyapámat és valamit még követelt. De abból csak annyit értett a házigazda, hogy Sarkadiné”. 28
