Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1971 (37-40. szám)
1971-12-01 / 39-40. szám
metek által megszervezett és felfegyverzett morvák állandó zaklatásai és rablásai ellen. A mi derék és vitéz székelyeink később örömmel fogadták Árpád vezér fejedelmet és bonfoglaló őseinket, s csak egyről nem akartak sóba lemondani: a törzsi, népi önállóságukról. Inkább nyelvet cseréltek, s felvették a vándor pásztorok szláv nyelvét. Szent István királyunk báborút is viselt ellenük, s egyrészüket Erdélyben telepítette le. A megmaradtak közé királyaink lengyeleket telepítettek, s a székely és lengyel összeolvadásból lett a tót nép, mely történelmi név valóban rangot, a magyarsággal egyenjogú, államalapító népet jelent. Ezt a tót történelmi nevet kellett kiforgatni, megalázóvá tenni, s ezt a fajilag rokon, testvér-népet a magyarsággal szembeállítani. így lett a Habsburg pánszláv politika jóvoltából a tót történelmi névből a rabszolgát jelentő szlovák , aminek nincs és nem volt sóba semmiféle történelmi alapja! . . . tótjaink legnagyobb része székely származású testvémépünk! ... A pannóniai magyar múlt igazolja történelmi jogunkat a mi szent és elidegeníthetetlen Felvidékünkre, amit ma a pánszláv imperializmus Szlovákiá nak keresztelt el. (Fentiekhez kiegészítésként még megemlítjük, hogv az oknyomozó történet megállapítása tehát nem a Habsburgok ‘magyar” történetírói ^ szerint a “fekete” magvarok fejedelme a legelőkelőbb törzsbelieket küldte el Lebédiába Ugek vezetésével, hogy jöjjenek, mert Pannónia —hatalmi szempontból ^ üres! Ugek, a fiatal, de rátermett diplomata megnyerte a Iebédiai vezetők tetszését, amit különösen azzal nyert el, hogy nőül vette az egyik törzs vezérének leányát. Az új honfoglalás előkészületei természetesen évtizedekig tartottak. Ugeknek ott született fia Álmos, majd ennek fia Árpád, a mi honalapítónk.) 12
