Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1971 (37-40. szám)

1971-06-01 / 37-38. szám

A JÄRORVEZETÖ Az ország keresztül-kasul szőtt közel 1400 csendőrör­­séről, mint a méhek rajzottak ki naponta a csendőr járőrök különböző nyomozó, megelőző, biztositó, ellenőrző, stb. szol­gálatba. A járőr rendszerint 2 tagból állt, a járőrvezetőből és járőrtársból. Békeviszonyok között 4-5 évi szolgálattal biró csendőr (szak. vez.) került járőrvezetői iskolába, melynek elvégzése után idővel őrmester lett, s mint ilyen, majd mint törzsőr­mester teljesített jv-i szolgálatot. A szolgálatba indulás előtt az öpk. feltűzte a kör-alakú jv. jelvényt a jv. mellére, ki ezzel elöljárói viszonyba lépett a beosztott jt-sal szemben, aki cső. (szakaszvezető) vagy prb. cső. (tizedes) rendfokozatot viselt, s járőrtársi tanfolya­mot végzett. A járőr szolgálati lappal volt ellátva, s annak veze­tése, az egyes tereptárgyaknál való tartózkodás idejének bejegyzése stb. a jv. feladata volt. A csendőr járőr volt tulajdonképpen végsőfokon az, akin a közbiztonsági szolgálat súlya, jósága, minősége fe­küdt, de különösen annak főfelelősén, a járőrvezetőn. Legalsóbb fokon tebát a jv-k felkészültségén, tudásán, lelkiismeretes szolgálatteljesitésén állt, vagy bukott egy őrs­körlet közbiztonsága, nyugalma. Ök voltak az igazi “gerincei” a magyar közbizton­ságnak. Híven, becsülettel, vitézül! Kultsár Lajos, Anglia. KÖZLÉSEK A Vitézi Rend alapítása 50. évfordulójának legna­gyobb ünneplése széles keretek között Münchenben zaj­lott le. Itt tartották meg a jubileumi ülést, amelyet vitéz kis­­barnaki Farkas Ferenc vezérezredes nyitott meg a magyar 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom