Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1971 (37-40. szám)
1971-06-01 / 37-38. szám
nem rágalmazás, amit bizonyára valamelyik haragosa terjeszt. Csak írja alá nyugodtan, én majd külön is megkérem a járásbírót, hogy húzza el a nótáját az aljas rágalmazónak! A pap elsáppadt, izzadt, reszketett, dadogott, végre hosszas vajúdás után kinyögte, hogy bár ez szörnyűség, de ő egy hive ellen sem ír alá semmit, inká bb majd a templomban ki fogja prédikálni és jóútra téríteni az ismeretlen rágalmazót. Előre tudtam, hogy ez a tervem meg fog sikerülni, már ami az aláírást illeti, de hogy a jövőben nem lesz 2 tojás, az biztos. Megmondtam neki, hogy az őrs figyelni fogja, hogy a kedves magyarbarát papot nem rágalmazza-e újra valaki, amikor aztán nyíltan fel fognak ellene lépni. Szegény barátom’ boldog volt, hogy kimehetett a laktanyából, de volt olyan udvarias, hogy megkérdezte, mikor utazom vissza, hogy a kocsiját rendelkezésemre bocsáthassa. A kért időre ott is állt a fogat, parádés hintó, jó lovak. Az őpk. elkísért, útközben is tájékoztatott. Ahogy haladtunk, látom, hogy a közelben dolgozó, vagy szembejövő ruszinok mind megsüvegelnek. Mondom is, hogy látja, milyen derék nép ez, mindenki köszön. A jó humorérzékű thtts. erre azt felelte, hogy: Alezredes úr, bocsásson meg, de téved. Ezek nem nekünk, hanem a pap lovainak köszönnek! Még egy rövid emlékem Ruszinszkóból. A pilipeci őrsöt szemléltem. Nagy dalolásra, harmonikaszóra kinézel* az ablakon. Lakodalmas menet. A menyasszonytól kezdve mindenki részegen tántorog és össze-vissza danásznak. Az őpk-t megkérdem, hogy mit jelentsen ez? Tudomása van róla. A * kaftánosok” kifogytak a borból és pálinkából, s mert még denaturált szeszhez sem jutottak, így Volócon étert vettek a patikában, azt felhígították és azt isszák. így azután nem csoda, hogy minden faluban van 4-5 telj esen hülye. A változott viszonyok, az ellenőrzés, a meggyőzés, e téren is kedvezően hatott a rövid pár év alatt, de hogy azóta mi van ott. . . nem tudjuk. Szemlélő. 17
