Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1971 (37-40. szám)
1971-06-01 / 37-38. szám
tották a történteket a HM-mal közölni és választ kérni, a Hm. leadta a tarjáni Áp-nak, hogy azután mi a majdnem jólsikerült kegymászás után az ekédkez tálalva már megkapkassuk a esek rágalmakat. — A folytatás? Hivatalosan semmi. De a kangulat ^ kogy úgy mondjam »— ellenem volt, amiért letiltottam a bekerítést”. Mert, kogy “eljáccogatnának most ők itt a két betolakodottal. A szófukar Eisner szds. megjegyzése: “Ügyetlenek, maflák”. Tudomásul vettük! Egy nagy ezüstös törm.: “Én már sok cseket láttam futni, de így még aligka! De mi lett volna, ka a kakastoll is rajtunk van?” Nagy Ieketett a riadalom a betolakodott szomszédoknál. V - i KAZÁRFÖLDÖN E cím alatt jelent meg 1901-ken Bartka Miklós híressé vált könyve, melyben felhívja nemcsak az illetékesek, hanem az egész ország figyelmét a ruszin-földön, a Schőnborn grófok és Schönberger bárók 200 ezer holdas birtokai árnyékában nagy nyomorban élő lakosságra, Rákóczi “talpasainak utódaira, s akiket az É-róI és ÉK-rőI beszivárgott “Kazárok” >—« ahogy ő nevezi /— még jobban kiszipolyoznak. Egyken emléket állít könyvében Egán Edének is, akit a Fm. a Hegyvidéki Kirendeltség” vezetésével bízott meg, s aki ezt a tisztségét nagy lelkesedéssel esztendőkön át teljesítette is. Máramaros visszatérése után szemlére mentem oda Kassáról. Meghatódva léptem ke Nagybocskón az újra magyarrá lett cső. laktanyába, ahol Édesapám 1895-től 1900-ig gyakran szemlélt, mint máramarosszigeti szárnyparancsnok. Onnan egy keserves előfogattal Felsőapsára mentem, a csehek által harmadosztályú állampolgárokként kezelt szegény ruszinok egy-egy faluján, településén át. A silány föld, a munkalehetőség hiánya, a szegénység és elmaradottság rányomta a bélyegét mindenre. Most kezdtek 15
