Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1970 (33-36. szám)
1970-06-01 / 33-34. szám
SZÁRNYPARANCSNOKOK 1938 UTÁN A csendőrség szervezetében a legalacsonyabb, egyben talán a legfontosabb, de a legszebb elnevezésű tiszti par-ság a szárnyparancsnokság volt. Fontossága abban csúcsosodott ki, bogy az egyetlen tiszti pk. volt, aki az őrsök minden irányú szolgálatában érvényesíteni tudta befolyását. Tehette ezt nemcsak írásban parancsokkal, vagy a szóig, havifüzet, s azok mellékleteinek átvizsgálásakor, hanem személyesen és szóban is, az évi 2 rendes, 1 meglepő szemle, kivizsgálások, valamint az őszi és tavaszi éleslőgyakorlatok alkalmával. A sznypk. volt az egyetlen tiszti pk. aki személyesen megismerhette minden alárende ltjét szolgálati és magánviszonylatban egyaránt. Nem volt kétséges, hogy ez a beosztás jól felkészült, szorgalmas, önfegyelmezett, bőséges elméleti és gyakorlati tudással rendelkező tisztet igényelt. Mindezek dacára, a sznypk. volt a legmostohább, legkevésbé felkarolt és értékelt tiszti pk. A bécsi 1. és 2. döntés, valamint a Bácska visszatérése a csendőrséget épp úgy, mint az igazgatás többi ágait is többé-kevésbé váratlanul találta. A viszszacsatolt területeket be kellett kapcsolni az ország vérkeringésébe és be kellett népesíteni őrsökkel. A meglévő 7 kerpkság mellé 3 újat kellett felállítani, ami az egész csendőrség átszervezését vonta maga után. A legnagyobb hiány főtisztekben mutatkozott. Az 1937—38-as évben az egész csendőrségnél nem szolgált több, mint 40 hdgy. és főhdgy. Ebben az időben szárnyparancsnok ságra még egy fiatal szds. sem számíthatott. A fiatal századosok és főtisztek iskoláknál, vagy nyom. ao-knál voltak beosztva, néhányan mint sznypk. helyettesek szolgáltak. Egyrészt a hirtelen bekövetkezett országrészek visszatérése, másrészt a sznypk-ok kiöregedése folytán előállott sznypk-i hiányon úgy segítettek, hogy tágabbra nyitották a tiszti kiképzés kapuját, (1938—1944 év végéig tehát 6 év alatt 337 fiatal tiszt kezdte meg cső-ségi szolgálatát, az ossz tisztikar l/3 része) továbbá 1939 ben 2—3 szárnyat összevontak egy sznypsággá. A kiöregedett (törzstiszt lett), hosszú szolgálati idővel és bőséges cső-ségi tapasztalattal bíró sznypk-ok, akik 8—12 őrs felett éveken át parancsnokoltak, átadták a helyüket fiatal, tapasztalatokkal alig, vagy egyáltalán nem rendelkező ti-knek, azonban már 15—23 őrs felett parancsnokolva, azaz a fiatal sznypk. nyakába varrtak egy addig majdnem egy osztálynak megfelelő nagyságú és létszámú egységet. Ha mindezekhez hozzávesszük azt, hogy ez az átszervezés rendkívüli időkben következett be, részleges mozgósítás, hadiszolg ra való vezénylés, ellátási nehézségek, a kt. iktató száma felszökött 200-ra, a közönségesé pedig 600 fölé, stb. stb. (el lehet képzelni a fiatal, sokszor magárahagyott, tapasztalatokkal alig rendelkező sznypk-nak milyen nehézségekkel kellett megküzdeni, így nem csoda, hogy itt-ott az őrsök kicsúsztak a sznypk. kezéből, s a helyzetet a hosszú szolg-i idővel és tapasztalattal bíró kiváló, derék szakpk-ok mentették meg. Még szerencsés volt az, aki magasabb ti-i pság székhelyén szolgált, vagy aki a próba, vagy rövid sznypk. h-i szolgálata alatt elleshetett valamit a sznypk. teendőiből. A magasabb pk-ok között egy sem volt, aki az újonnan szervezett 13—23 őrsös szárnynál szolgált, így nem is ismerhették a nehézségeket, s a régi 8—12 6
