Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1970 (33-36. szám)

1970-12-01 / 35-36. szám

így ment minden második nap. Lábai megdagadtak, amire gyógyszert kapott. Majd, mivel eredményre nem jutottak vele, 6 hét múlva visszavitték az előző munkahelyére, ahol betegen is dolgoznia kellett. A végleges szabadulása után a családjától tudta meg, hogy a 6 hetes puhítása alatt egyik sógora is ott volt bezárva, akit elfogása előtt operáltak gyomorfekéllyel. Ott egy Ávós hasbarúg­­ta, a gyomor felszakadt és elvérzett. Ma sem tudják, hova temették el. 1953 szeptemberében kondult meg a boldog szabadulás harangja. Cso­­portonkint engedték útjára a rabokat. Nem fájt a szivünk otthagyni szenvedé­sünk helyét. Egyik kormánylapjuk azt írta, hogy a hűséges kommunista, szta­hanovista brigádok építették Kazinc-Barcikát, s a “vörös munkás kéz” meg­mutatta, hogy mire képes. De közben elrabolták tőlünk az időt” is és az itt töltött majd 3 évvel nem számoltak el. Papiron úgy szerepeltünk, mint akik az innen való elbocsájtás napján érkeztünk meg hadifogságból. Ez a továbbiak során sok kellemetlenséget okozott. A 2 utolsónak kiengedett csoportot rő-i felügyelet alá helyezték, ezek nem mehettek haza a családjukhoz. E sorok írója Egerbe került, s ott értesült v. Szinay Béla volt felügyelőnk mártír-haláláról. A kitelepítés még 3 évig tartott, mely alatt még kétszer került szembe az Ávó fergeteges hatalmával. Előbb rémhírterjesztéssel vádolták, majd azzal, hogy összeköttetést tart fenn a Szabad Európa Rádióval. Sötétzárka, éjjel-nap­pali kihallgatások, bántalmazás a fizetése. Csak 1956 szepl-ben engedték végre a családjához, de továbbra is rő. felügyelet alatt állt. * * * Mit is akartak? Gúszba kötni a hitet, a gondolatot, a szabad-akaratot. El­hitetni, hogy meghalt, nincs Isten. Mert akkor megszűnik a hit, az erkölcs, ami nekik akadály. Rettegésben tartani az embert, s a terror legyen a hóhér! E^ kölcsbomlasztás, mert az erény az ember erőssége! Ezeknek dacára mit hozott 1956? A szent szabadságért megostromolták a legmagasabb hegyet és holttestek­ből építettek óriás mártír halmokat! S mi van most? A rongyos ködmönök felett újból suhog a moszkvai vörös korbács! A vörös cárok által hazaküldött vérengző magyar Haynauk” ülnek a nyakukon és sarcolják őket. Az elnyomottak szívet tépő fájdalmát ki hallgatja meg? Az új vörös arisztokrácia biztos, hogy nem! Hazám, hazám, Te mindenem! Sy Ky 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom