Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1970 (33-36. szám)
1970-06-01 / 33-34. szám
12 néma kísérte lobogó fáklyákkal. Muráty ...saját kezűleg 2 bunyevác gyerekei akasztott fel", — majd az elbeszélő apját verte agyon revolvere agyával. Anyját es testvéreit a részeg német katonák. Csak ő menekült megl 10 év múlva, ő már mint határőr hdgy. találkozott Murátyval, amikor az mint Tito ügynöke jelent meg a Délvidéken .. . stb. stb. Megjegyzésünk: a krimi” >— mert ez az 5 hasábos cikk csak annak nevezhető —« ugyancsak szemenszedett hazugság, nemcsak a leírtak lehetetlensége miatt, de mert Muráty nevű cső. tiszt, sem Tibor, sem más keretsztnevű sosem szolgált a testületünkben. Pedig, ha a történet való, minden bizonnyal a szereplő eredeti nevét használta volna. — Egy másik hazai lap Halálgépezet 1944” c. alatt sorozatos cikkeket közöl a cső ségrői. így az egyik a nyom. osztály működéséről *-> nevek felsorolásával r—, az u.n. "Békepárt” leleplezéséről, természetesen megfelelő körítéssel. A másik cikk a Nemzeti Számonkérő Különítmény megalakulásáról, szervezetéről, tisztikaráról, feladatairól. Megjegyzi, hogy ez a különítmény közvetlen Szálasinak volt felelős. —< Hatalmas emlékművet lepleztek le Tatabányán, amire a “csendőr” név is rákerült. 50 évvel ezelőtt, kevéssel a kommün bukása után a megmételyezett komcsi bányamunkások, akik nem akartak beletörődni hatalmuk elvesztésébe, megtámadták a rend fenntartására oda vezényelt cső. karhatalmat. A sokszoros túlerővel szemben a cső-k kénytelenek voltak fegyvert használni, minek következtében néhány bányász életét vesztette, illetve megsebesült. Ezen a modern stílusú alkotáson egy, a lámpáját feltartó bányász alakja domborodik ki. A “Magyar Hírek hozott a leleplezésről egy jókora fényképet. Aláírás: Tatabányán, a bányászok napja alkalmából emlékművet lepleztek le az emlékezetes csendőrsortűz ötvenedik évfordulója emlékére”. Az alapzaton 7 soros felirat, de nehezen olvasható. Ezek a szavak látszanak: “. .. emlékezetül. .. csendőrsortűz következtében . . .” A helyszínre kiszálló törzstiszti kivizsgáló bizottság a karhat. pk. eljárását, a fegyverhasználatot jogosnak minősítette, tekintve, hogy az elhangzott figyelmeztetések után a tömeg magatartása továbbra is olyan fenyegető volt, hogy annak megfékezésére —- a cső-k lefegyverzését elkerülni >—< más mód nem volt. Sajnálatos eset, de a körülmények között indokolt volt. De mikor fognak emlékművet emelni azoknak a fegyvertelen, lelkes fiatal magyaroknak, akiket 56 okt. 25-án a rádiónál lőttek agyon, de különösen annak a számos áldozatnak, akik a Parlament előtt tüntettek békésen j—< nem ellenállók, ellenszegülők, nem támadók voltak — s akiket a szomszédos épületek tetejéről gépfegyvereztek le az Ávosok?! Pedig azok valóban hazafiak voltakíl Amint látjuk, a primitiv, hazug propaganda ma is folyik, amivel felszínen akarják tartani ellenünk a gyűlöletet, s a csendőrt sose látott fiatalságot ezzel mételyezik. Rágalmaznak, mert még mindig félnek tőlünk! Adja Isten, hogy joggal féljenek! 20
