Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1970 (33-36. szám)
1970-06-01 / 33-34. szám
Üjabb hadifogoly szállítmányok érkeztek a fogházba. Üj arcokat, ismerős csendőr bajtársakat fedeztünk fel, leginkább a séták alkalmával. Ez arra mutatott, hogy itt gyűjtik a csendőröket. De hallottuk, hogy Bpest több helyén, így egyes sör-vállalatok pincéiben és Vácon is sok már a hadifogoly. Majd megkezdték a kihallgatásokat is. Ekkor terjedt el a hír, hogy mikor K. cső. ezds-l kisérték a smasszerek, ő a II. emelet korlátján át levetette magát a beton udvarra. Szörnyethalt. Az embertelen kínzások, az éjjel nappali kihallgatások felőrölték az idegeit. Az ilyen eset az ő hírközlésükben természetesen sosem jelent me?, de a mi emlékünkben mint mártír szerepel. Ezeknek emléke örökké maradandó lesz a szívünkben, s a neveik aranybetükkel a halhatatlanság márványtáblájátaa vésve világítsanak az utókor számára! A kihallgatások alatt a smasszerek különböző puhító előkészítést alkalmaztak a cső-k ellen aszerint, hogy milyen vádat tudtak “produkálni” ellenük. A hatás kedvéért az Ávos tiszt “úr” előtt pisztoly és egyéb ütőszerszám volt az asztalon, az oldalt álló smasszer kezében pedig az elmaradhatatlan és nekik nélkülözhetetlen gumibot. Megértük azt a szégyent is mi, hazánkat szerető cső-k, rő-k és honvédek, hogy ujjlenyomatunk és a fényképünk a Bűnügyi nyilvántartóba került, mint a bűnözőké! Bárhová kisértek is az épületben, ha más fogoly jött szembe velünk, azonnal a fal felé kellett fordulni, nehogy meglássuk, ki is az, vagy hogy csak szemmel is érintkezésbe léphessünk velük. * * * Azután híre jött, hogy egyes foglyokat elbocsátottak. Felvillanyozódtunk, mert az számunkra is felkeltette a szabadulás reményét. Bejött 1 — 1 Ávo-tisztes a szobába: X, Y, fogja a cuccát és gyorsan indulj kifelé!” Ezektől még elbúcsúzni sem volt módunk, nemhogy valami megbízást adhattunk volna nekik arra az esetre, ha csakugyan szabadulnak. A kiemelés okát homály fedte. Voltak köztük, akikről később sose hallottunk. Talán az enyészeté lettek, s lelkűk a Nirvánába szállt, — megdicsőülvel A visszamaradottaknak pedig tovább üzengettek a végtelen rónaságok, a napban izzó magányos tanyák, a puszták felett száguldó szél, mert a sok rab szíve most is szülőföldjéért, családjáért dobogott Csillag úr gyötrése, sok gazsága ellenére is. De hát most az ő kezében volt a hatalom! * * * Lassan, de ürültek a szobák. Kit erre, kit arra vitt a sors. De a cső-k legnagyobb része maradt. Cserélődtek a szobatársak. Majd összevontak több szobát, s így találkoztak ismét rég nem látott cső. bajtársak. Megint volt mit megtárgyalni elbeszélni, mesélni. Kérdések, válaszok tömege! Szobánkint szoros bajtársi közösség, egység uralkodott, mert a lélek még nem volt megmételyezve, inetve a mérgezés még nem hatott. Nem tudott beférkőzni a bujtogató propaganda, nem volt talaja az új hitnek! De nem is kaptunk ígéreteket és nem kaptunk zsíros pozíciókat sem. Esténként, hogy teljen az idő, felváltva meséltünk az életünk, szolgálatunk egy-egy érdekesebb történetéről, amit szívesen hallgatott a fogoly társaság, míg aztán egyszer csak jött a bizalmas hír minden szigor dacára, hogy munkára fogunk menni. Bolygó Iélekként vándorolt ez a “siti” mélyéből foíyosóról-10
