Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1968 (25-26. szám)

1968-06-01 / 25-26. szám

Feláll az ágy szélére és a kis ablakrésen kinéz a kőfalon túlra. Azt mondja: Te sipsiges sizs Mária! Ha most gyinne vagy 10.000 csendér, engem mingyár kiengednének, mert azselőtt 1 ívet ha kaptam vóna, nem hatot. Te Imre — mondom — hiszen annyi csendőr az egész országban sem volt! Nem vöt? Hát. .. hát akkor legalább sázs! így engedte le az én barátom a tízezret százra. De ha már a cigány is így várja a cső-t, s így bízik azok igazságában, ez jó minősítés! HARANGSZÓ. Gyakran megesett, hogy déli 12-kor még sétáltunk. Valahonnan harangszó ér hozzánk. Mindenki megemeli a kalapját. Ez a vallásosság jele, mert a börtönben mindenki közelebb jut az Istenhez. Jön a parancs: „aki sétánál megemeli a kalapját, amikor a templomban ,,ko­­lompolnak”, 4 napi sötétzárka!” A legközelebbi harangozáskor „takarás­ban” mindenki keresztet vetett. A POSTAGALAMB. Másik börtön., körülkerített udvar, IV. emelet, magas, rácsos ablakok. A háztetőn galambok tanyáznak. Egy reggel a börtönparancsnok szemben a túlsó oldalon keres a zárkákban hibát, áldo­zatot. Meglátja, hogy nálunk egy kar nyúlik ki a párkány felé. Átrohan, ordít. Ki szórta ki a morzsát? Egy idősebb thtts. jelenti: „én voltam, a ga­lambok felszedik onnan.” Rárivall. „Maga nem eteti, hanem fogni akar közülük, mert tudja, hogy azok postagalambok! Üzenni akar velük! 4 napi sötétzárka, 2 órai gúzsbakötés!” Végre is hajtották. Azontúl nagy tiszte­lettel néztük a galambokat. Mert ha valamelyik ténylegesen kinevezett pos­tagalamb, csak meg kell fogni, a fülébe súgni, hogy Sárbogárd, Kishíd utca 4, mondd meg ezt és ezt, s ez a szívjóság-madár meg is teszi. MENGELE. Markó. Auschwitz hírhedt orvosáról nevezték el a rabok a Markó zsidó orvosát, aki naponta végigjárta a folyosókat és a beteget jelentőnek — lett légyen az tyúkszem, tüdőgyulladás, vakbél, vagy bármi — 2-2 aspirint adott. Egyszer megkérdezte az egyik minden hájjal meg­kent csövest, hogy mi volt azelőtt? Ezek a legbadarabb válaszokat adták neki. Azt mondja a csöves: csapos voltam! No az nem bűn — mondja Mengele. De én gázcsapos voltam Auschwitzban, — feleli a csöves. Az öreg doktor majd szét pukkadt dühében, a rabok és fegyőrök meg a vissza­fojtott röhögéstől. SPEJZOLÁS. Azt a rabot, amelyik nem dolgozott, az állam kosztolja. Akit munkára visznek, annak úgy kellett dolgozni, hogy a „fizetéséből” napi 16 Ft-ot levonhassanak a kosztjára. Ha ennél többet keresett, azt a javára írták, ami havi 20-30 Ft.-t tett ki. Ebből havonta egyszer bevásá­rolhatott kenyeret, hagymát, WC papírt, cukrot stb. Egyik szobatársunk egyszer 2 kg. cukrot és 1 kg. kenyeret speizolt. A kockacukrot megszá­molta, elosztotta 30 napra. Szinte irigyeltük, lesz neki pótlék egész hó­napra. De nem igy történt. Egész éjjel hallottuk, hogy ropogtat és reggelre a 2 kg. cukor és a kenyér el volt raktározva jól kikoplalt gyomrában. Dél­után már súlyos görcsökkel vitték kórházba. AZ ÖRÖK BIZAKODÁS APOSTOLA. Főtárgyalásra hoztak be egy 50 év körüli nyugodt, udvarias, vígkedélyű intelligens embert. Köszön, be­26

Next

/
Oldalképek
Tartalom