Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1968 (25-26. szám)
1968-06-01 / 25-26. szám
Feláll az ágy szélére és a kis ablakrésen kinéz a kőfalon túlra. Azt mondja: Te sipsiges sizs Mária! Ha most gyinne vagy 10.000 csendér, engem mingyár kiengednének, mert azselőtt 1 ívet ha kaptam vóna, nem hatot. Te Imre — mondom — hiszen annyi csendőr az egész országban sem volt! Nem vöt? Hát. .. hát akkor legalább sázs! így engedte le az én barátom a tízezret százra. De ha már a cigány is így várja a cső-t, s így bízik azok igazságában, ez jó minősítés! HARANGSZÓ. Gyakran megesett, hogy déli 12-kor még sétáltunk. Valahonnan harangszó ér hozzánk. Mindenki megemeli a kalapját. Ez a vallásosság jele, mert a börtönben mindenki közelebb jut az Istenhez. Jön a parancs: „aki sétánál megemeli a kalapját, amikor a templomban ,,kolompolnak”, 4 napi sötétzárka!” A legközelebbi harangozáskor „takarásban” mindenki keresztet vetett. A POSTAGALAMB. Másik börtön., körülkerített udvar, IV. emelet, magas, rácsos ablakok. A háztetőn galambok tanyáznak. Egy reggel a börtönparancsnok szemben a túlsó oldalon keres a zárkákban hibát, áldozatot. Meglátja, hogy nálunk egy kar nyúlik ki a párkány felé. Átrohan, ordít. Ki szórta ki a morzsát? Egy idősebb thtts. jelenti: „én voltam, a galambok felszedik onnan.” Rárivall. „Maga nem eteti, hanem fogni akar közülük, mert tudja, hogy azok postagalambok! Üzenni akar velük! 4 napi sötétzárka, 2 órai gúzsbakötés!” Végre is hajtották. Azontúl nagy tisztelettel néztük a galambokat. Mert ha valamelyik ténylegesen kinevezett postagalamb, csak meg kell fogni, a fülébe súgni, hogy Sárbogárd, Kishíd utca 4, mondd meg ezt és ezt, s ez a szívjóság-madár meg is teszi. MENGELE. Markó. Auschwitz hírhedt orvosáról nevezték el a rabok a Markó zsidó orvosát, aki naponta végigjárta a folyosókat és a beteget jelentőnek — lett légyen az tyúkszem, tüdőgyulladás, vakbél, vagy bármi — 2-2 aspirint adott. Egyszer megkérdezte az egyik minden hájjal megkent csövest, hogy mi volt azelőtt? Ezek a legbadarabb válaszokat adták neki. Azt mondja a csöves: csapos voltam! No az nem bűn — mondja Mengele. De én gázcsapos voltam Auschwitzban, — feleli a csöves. Az öreg doktor majd szét pukkadt dühében, a rabok és fegyőrök meg a visszafojtott röhögéstől. SPEJZOLÁS. Azt a rabot, amelyik nem dolgozott, az állam kosztolja. Akit munkára visznek, annak úgy kellett dolgozni, hogy a „fizetéséből” napi 16 Ft-ot levonhassanak a kosztjára. Ha ennél többet keresett, azt a javára írták, ami havi 20-30 Ft.-t tett ki. Ebből havonta egyszer bevásárolhatott kenyeret, hagymát, WC papírt, cukrot stb. Egyik szobatársunk egyszer 2 kg. cukrot és 1 kg. kenyeret speizolt. A kockacukrot megszámolta, elosztotta 30 napra. Szinte irigyeltük, lesz neki pótlék egész hónapra. De nem igy történt. Egész éjjel hallottuk, hogy ropogtat és reggelre a 2 kg. cukor és a kenyér el volt raktározva jól kikoplalt gyomrában. Délután már súlyos görcsökkel vitték kórházba. AZ ÖRÖK BIZAKODÁS APOSTOLA. Főtárgyalásra hoztak be egy 50 év körüli nyugodt, udvarias, vígkedélyű intelligens embert. Köszön, be26
