Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1968 (25-26. szám)
1968-06-01 / 25-26. szám
HAZAI ÉVFORDULÓK Vitéz nagybányai HORTHY Miklós kamarás, a volt Monarchia hadiflottájának vezénylő tengernagya, Otrantó hőse, a Magyar Vitézi Rend Főkapitánya, Legfelsőbb Hadurunk, 24 éven át Magyarország Főméltóságú Kormányzója 100 éve, junius 18-án született a Szolnok-megyei Kenderesen. Mint kormányzó, óriás felelősséget vett a vállára a legtragikusabb időben. A hosszú háború alatt legyengült és elszegényedett, az 1918-as forradalom és az 1919-es kommün által lezüllesztett, a Trianonban egyharmadára zsugoritott, az ellenségtől teljesen bekerített, s a hadisarctól és egyéb háborús jóvátételektől hosszú időre gazdaságilag is megnyomorított Magyarország feltámasztása, talpraállítása és vezetése emberfeletti feladat volt. A megszállott területekről a magyar tömegek beözönlése, ennek folyományaként a számtalan vagonlakó, a puszta megélhetésért küzdő szellemi szükségmunkások, az infláció, az engedélyezett 35.000 főnyi toborzott hadsereg felállítása és felszerelése, s mindehhez még a kommün maradványainak felszámolása, csak IV. Béla országujjáépítéséhez hasonlítható. Ebben a rendezésben erős támasza volt a minden parancs és újraszervezés nélkül, önmagától visszaállott, s régi szolgálatát ismét felvevő, illetve folytató, azt hűséggel és megfeszített erővel teljesítő m. kir. csendőrség, amit ő sohasem felejtett el. Horthy Miklós forró hazaszeretete és akaratereje megküzdött a mérhetetlen nehéz feladattal. Az antant-ellenőrzés megszűntével és a jóvátételek keserves kifizetése után 1933-tól az újjáépített gyáripar és a rendbehozott mezőgazdaság termelése már elérte a békeszinvonalat. A nemzeti szellem fellángolása, a mind erősebb revizionista gondolat, s a kicsiny ország már ütőképessé fejlesztett hadserege a kisantant országainak okozott rossz álmokat. De végre, évszázadok után — megcsonkítva bár, nagy áron .— szabad önálló ország lettünk! Sajnos, ezt a nemzeti céljaink elérésére olyan pompásnak ígérkező fejlődést az új viharok szele, majd a II. világháború kitörése állította meg. Hiába minden! A népek országútja rajtunk visz keresztül és már nem a Kárpátok a magyar határ! A germán és az orosz, két katonailag óriás, csak rajtunk keresztül tud egymáshoz férkőzni a nagy birkózáshoz. Itt semlegesnek maradni nem lehetett. S mikor már a világ minden népe ellenünk fordult és Amerika is beavatkozott óriási háborús felkészültségével, bekövetkezett a végzet és elbuktunk mi is. Kormányzónk és vele egész kormányzatunk a háborúba lépésünktől végig csak arra törekedett, hogy ha már — német nyomásra — nem maradhattunk semlegesek, minél kevesebb áldozattal kerüljünk ki a reménytelen háborúból. Különbéke kísérletek, végül fegyverszünet-kérés, de minden hiába! Kormányzónkat mint megbízhatatlant, a szövetségeseink kül21
